Szeptember 01., Csütörtök

Az első tanítási nap. Hát, elég fura volt...

Reggel megnéztem az órarendemet hogy tudjam, mi vár rám, de nem lettem okosabb:

1. ofői

2. nyelvóra - a/m (?)

3. tesi - m

4. kémia - a

5. fizika - a

6. föci - a

7. infó - m

Ebből tényleg nem értettem semmit, de mindegy.

Gyalog mentem suliba, mert csak két utcával van arrébb. Az épület előtt nem sokan ácsorogtak, talán egy-két végzős. Így hát rögtön bementem a termünkbe, a földszint 7-esbe. Nagyon meglepődtem, mert nem volt bent senki. Korán érkeztem? Egy kicsit.

Miután lepakoltam a helyemre, nézelődtem. Nem sok látnivaló volt a teremben, így untam magam.

Az első ember aki megérkezett egy szőke hajú és kék szemű fiú volt. Rám mosolygott és köszönt, mire én elvörösödtem és csak egy sziát tudtam kinyögni.

--Eric vagyok, Finnországból származom. Remélem jó helyen járok. Ez a 9C terme?

--Igen --mondtam vidáman. --Te vagy Eric? Akkor mellettem fogsz ülni!

Kicsit furán vigyorogtam, szegény biztos hülyének nézett.

Sorra jöttek a többiek is, de én Lisette-et vártam nagyon. Muszáj volt vele beszélnem.

--Lisette! --Már az ajtóban elkaptam, és szóról-szóra elmeséltem neki a (rövid) beszélgetésemet Erickel.

--Wow! --Kész. Ennyit tudott rá mondani.

Csengetésig a fiúkkal beszélgettünk. Az ofő pontban nyolckor csukta be az ajtót. Egy emós fiú is volt vele, mint kiderült ő Csongor. Hurrá. Láttam, hogy Lisette kicsit lesápadt, nem csodálom.

--Nos, gyerekek --kezdte az ofő. --Nyilván furcsának találtátok az órarendet, ezért megpróbálom elmondani a fontosabb dolgokat ezzel kapcsolatban. A főbb tantárgyakat angolul tanuljátok, mint például a matekot, a kémiát, a törit. A készségtantárgyak, az ének például, magyarul lesznek. És a legfontosabb, a nyelvek. Mindenkinek lesz nyelvtanórája, ami itt az anyanyelvet jelenti, vagyis angolt vagy magyart. Spanyol és francia nyelvtan csak szakköri kereteken belül van.  Lesz nyelvóra 1, ami angol vagy magyar, és nyelvóra 2, ami német, spanyol vagy francia. A nyelv 2 csak azoknak kötelező, akik egy nyelvet beszélnek az anyanyelvükön kívül, így például Áronnak lesz lyukasórája, hacsak nem akar megtanulni még németül is. Ezenkívül szeretném még ajánlani a délutáni szakköröket, nagyon jók.

Az ofő hosszú magyarázatával el is ment az óra, sőt, még a szünet egy része is. Mire feleszméltünk. már készülődhettünk a következő órára, ami angol volt nekem, és magyar Lisette-nek.  De legalább velem volt Emma és Márk, ami azért megnyugtató, valljuk be.

A nap egész lassan telt, már most érzem, hogy utálni fogom a csütörtököt. Ennyi természettudományt egy napra! Hihetetlen.

A tanáraink egyébként rendesek - még.

-Angolon Miss Bone tanít minket, aki Londonban született, de itt nőtt fel, Budapesten.

-A tesitanár Németh Attila elég szigorúnak tűnik, de a fiúk tanára szerintem még durvább. Mikor először láttam, megijedtem tőle.

-A kémiatanár - aki egyébként matekot is tanít - Mrs Duncan. Hát... nem éppen fiatal.

-A fizika és a földrajztanár Carl. Csak így. Semmi Mr, semmi. Ez azért fura. Fiatal meg minden, de hogy szólítsuk Carlnak?!

-Az infót pedig Takács tanárnő oktatja. És magyarul.

Suli után még el kellett mennem Jankáért az ált suliba. Ő is most elsős. Részben miatta költöztünk ide. Én be tudtam volna járni busszal, a bátyám is megoldotta, de Janka még kicsi. És ez az ált suli sokkal jobb, mint amibe én jártam a faluban (legalábbis ezt hallottuk).

Pont csengetésre értem oda, Janka már jött is ki az ajtón.

--Szia Mel! --Integetett már messziről.

--Szia picúr! Milyen volt az első nap? --Kérdeztem miközben hazafelé sétáltunk. --Sok barátod van?

Mivel nem válaszolt, ránéztem. Szája lefelé görbült, és olyan szomorú arcot vágott, hogy majd' megszakadt a szívem!

--Mi a baj? --Guggoltam le hozzá.

--A többiek már mind ismerik egymást, velem meg senki se akart játszani!

--Ó, ne aggódj! Pár nap és minden jó lesz, meglátod. Még nem ismernek, de csak idő kérdése mikor fedezik fel, hogy te ilyen aranyos vagy. --Magamhoz öleltem az én szőke tündéremet. Olyan rossz volt látni, hogy ennyire bánatos!

Ahogy ott álltunk ölelkezve, Janka válla felett láttam, hogy az iskola ajtaján Márk lép ki két gyerekkel. Annyira meglepődtem, hogy észre se vettem, erre tartanak. Csak akkor ocsúdtam föl, mikor meglengette a kezét az arcom előtt.

--Hali! Minden oké? --Kérdezte kedvesen.

--Szia! --Elengedtem Jankát és felegyenesedtem. --Persze. Hát te? Hogy-hogy itt?

--Jöttem a tesóimért --biccentett a két kisgyerek felé, akik - ha jól láttam - ikrek. --Ők Betti és Peti. Köszönni srácok.

Ötösben indultunk el hazafelé. Janka az ikrekkel elöl ment, mi pedig mögöttük. Rájöttem, hogy Márk remek társaság - bár ezt eddig is sejtettem. Elmesélte, hogy nyáron költöztek le Pestről az apja munkája miatt. Megtudtam azt is, hogy a szülei elváltak, és ők hárman az apjukkal élnek, de egy házvezetőnő (!) felügyel rájuk. Az azért durva.

Én is elmeséltem, hogy újak vagyunk itt, plusz megosztottan vele a húgom gondjait. Olyan hamar eltelt az idő, hogy észre se vettem, máris a házunk előtt voltunk.

--Hát, mi itt lakunk.

--Ez csak vicc, ugye? --Nézett rám Márk, de komoly arckifejezésem láttán folytatta. --Csak azért, mert mi meg ott lakunk --mutatott a majdnem szemben lévő nagy házra.

Hihetetlen, hogy ilyen közel lakik és még csak nem is tudtam róla! Még vagy 10 percig álltunk ott és beszélgettünk, de aztán mennie kellett. Ez azért jó kis befejezése volt ennek a hihetetlen napnak!

Ülésrend :)