Augusztus 31., Szerda

Most jöttem meg az évnyitóról, unalmas volt. Viszoooooont... megismertem néhány új osztálytársat.

-Matthew-t Angliából;

-Palomát Mexikóból (Rafi örült, hogy lesz kivel spanyolul társalognia);

-és Monicát Amerikából (elvileg ismeri Leont, de nem láttam őket beszélgetni).

Az ofő elkészítette az ülésrendet. Egyelőre se nekem, se Lisette-nek nincs padtársa.  Ők csak holnap jönnek. (Mellém Eric, Lisette-hez Csongor.) Szigorú fiú-lány párok. Lehangoló. 

Mennem kell, apa és Janka várnak a kertben.

Augusztus 28., Vasárnap (Gt/3)

--Budapest sokkal szebb nappal. 

Gólyatábor/3

Kicsivel dél előtt indultunk, gyalog. Mindenki friss volt és élettel teli, kivéve minket. Mi éjjel végigjártuk fél Budát, majd' leszakadt a lábunk. A többiek persze tudni akarták, hogy mi történt, de mi hallgattunk, mint a sír. Úgy egyeztünk meg, hogy ez maradjon a mi "kis" titkunk.

Néhány fiú kicsit lázadt a városnézés ellen azzal az ürüggyel, hogy ők már látták a legfontosabbakat.

--Megnéztétek a várat, jártatok a Hősök terén, ellátogattatok a Parlamentbe? --A fiúk erre csak a fejüket rázták. Az ofő elégedett arcot vágott. --Én is így gondoltam!

--Asszem félreértett --hajolt oda hozzánk Márk. --Én azt mondtam a fontosakat láttam: Sziget, Aréna Pláza, ZP...

Lisette-tel egyszerre kezdtünk el röhögni. Hát igen, kinek mi a fontos.

Elvileg szigorúan párosával kellett volna haladnunk, de mivel az ofő elöl volt, mi meg hátul... Csak annyit, hogy kétszer ütött el minket majdnem autó amíg a várhoz értünk. Szórakozásban nem volt hiány, a tegnapi társaság megmaradt. A fiúk közül Leon volt a hangadó, de Márk és Rafi sem bújt el, ha hülyeségről volt szó. Sajnos most Áron nem volt a közelünkben, elöl beszélgetett Gabóval. Nekem úgy tűnt Lisette nagyon is kedveli Áront, de nem volt (annyira)  szomorú. Látszólag. 

--Gyerekek, nyugalom! --Az ofő próbált rendet tartani, kevés sikerrel. --Így nem mehetünk be a múzeumba!

--Nem is baj. --Megint röhögtünk. A fiúk halk megjegyzései tették élvezetesebbé a napot.

Végül átmentünk Pestre és ott töltöttük a nap további részét. Ettünk a mekiben, megnéztük a hősöket, sőt! A Margitszigeten szabadon lettünk eresztve. Bár, ez így nem teljesen igaz. Láttuk, hogy az ofő minket követett. Biztos félt, hogy megint rendőrséget kell hívni, ha eltévedünk.

--Lerázzuk az ofőt? --Márk és Rafi egymásra néztek, támadt egy ötletük. --Gyerünk!

--Hova? --Lisette kissé talán ideges volt, de hamar megnyugtattuk. Emmával előre láttuk, hogy ez vicces lesz, pedig még a tervet nem is ismertük.

--Azzal a kiskocsis, biciklis izével fogunk menni, mi is az angolul? Á, mindegy. --Márk feladta, nem kereste tovább a szavakat, csak legyintett egyet. A mozdulata annyit jelentett: Majd meglátjátok! 

Összedobtuk a pénzünket és kibéreltünk két olyan kocsit. Először úgy akartunk kettéválni, hogy fiúk-lányok, de akkor nem lett volna egyenlő a küzdelmünk. Mert természetesen versenyezni akartunk.

--Jó, akkor én leszek Mellel és Lisette-tel, Emma meg veletek --Rafi el is rendezte a dolgot fél perc alatt. Ez a felállás mindenkinek megfelelt, így azonnal elindultunk.

Először lassan tekertünk, szépen óvatosan. Mikor ráéreztünk a dologra, akkor kezdtünk el versenyezni. Az ofő mellett elhaladva széles mosollyal az arcunkon integettünk, de ő csak a fejét fogta. Ezért is kapni fogunk. Persze ez ott és akkor nem érdekelt senkit.

Gyors tempóban fedeztük fel a szigetet, néztük merre mennek a többiek. Minden rendben ... lett volna. Az egyik kanyart nem láttuk rendesen, és majdnem elütöttük Gabót! Szerintem mi jobban megijedtünk, mint ő.

--Nyugi, semmi gond! De azért elvihetnétek egy körre --kacsintott Gabriel.

Nemsokára már fent ült a kocsinkon, és mentünk tovább. Persze nem versenyeztünk, mert már vissza kellett mennünk a kölcsönzőbe. És mit szóltak volna, ha mi esztelenül tekerünk?! 

Miután leadtuk a kocsikat, elindultunk  a szökőkút felé. Még épp időben sikerült belökni Gabót a bokrok közé, az ofő nem vette észre.

--Gyerekek, mégis mit képzeltek?! Még csak három napja ismerlek benneteket, de miattatok fogok megőszülni! --Hát igen, az ofő kissé kiakadt ránk. --Mellesleg, nem Gabriel volt itt az előbb?

Erre mindannyian ráztuk a fejünket, a fiúk még valami kínairól is beszéltek, aki -állítólag- minket üldöz. Ezen jót nevettünk, de az ofő csak sóhajtott.    

A visszaút aránylag nyugisan telt, nem kellett gyalogolnunk. Villamossal meg busszal mentünk a szállásra. Ott csak olyan apró gondok akadtak, mint például nem fértünk fel a buszra, vagy Áron véletlenül elfelejtett leszállni a villamosról. Kelemen megint kiakadt. Úgy látszik velünk kapcsolatban nem hisz a véletlenekben. Vajon miért?

Csak úgy mellékesen, a panzióban nagyon rossz kaját adtak. Valószínűleg éheztünk volna, ha nincs az a sok chips és keksz, amit magunkkal hoztunk. Este a fiúk szobájában összedobtuk mindenünket. Kivételesen Kelly és Loius is csatlakoztak hozzánk, de mi ennek csak örültünk: több ember = több kaja.

Aznap már fél kettőkor aludni mentünk, mert eléggé fáradtak voltunk. Meg amúgy is fel kellett készülnünk az utolsó napra. Na jó, ez így nem teljesen igaz. Lefeküdtünk fél kettőkor, de fél háromkor már a folyosón szórakoztunk. 

Lisette-tel a fiúk szobájánál hallgatóztunk. Azt hittük még fent vannak, de nem! Horkolást (!) halottunk csak.

--Csórjuk el a telóikat! --Suttogtam.

Bementünk a szobába, és a fiúk tényleg aludtak. Elég sötét volt odabent, csak az ablakon át szűrődött be egy kevés fény, de az elég volt ahhoz, hogy felfedezzük a mobilokat. Jeleztem Lisette-nek, hogy övé a jobb, enyém a bal oldali két ágy.

Már nyúltam volna az első telefonért (iPhone, a párnán volt), mikor a tulajdonosa elkapta a kezem és lerántott maga mellé.

--Nem mondták még nektek, hogy ne nyúljatok más telójához? --Kérdezte Leon hangosan.

A következő pillanatban Áron felkapcsolta a lámpát, és láttam, hogy Lisette-et Márk kapta el.

--Lebuktatok lányok.

Lisette fura arcot vágott, mire rájöttem, hogy még mindig Leon mellett fekszek. Fel akartam állni, de az amerikai fiú nem engedett.

--Nem szabadultok ilyen könnyen, ezért büntetés jár --nevetett. A fiúk sokatmondó pillantást váltottak, amitől kicsit megijedtem. Jajj.

--Nem! Szó sem lehet róla! --Kiáltott fel Lisette, miután a fiúk ismertették a büntetésünket. --Nem fogunk itt aludni!

--Dehogynem, a foglyaink vagytok --monda Márk.

Végül tényleg ott maradtunk. Leon átfeküdt Rafi mellé, így mi megkaptuk az ágyát. Kicsit furán éreztük magunkat, de nem volt mit tenni. Lebuktunk, viselni kellett a következményeket. Hamar elaludtam, tényleg nagyon fáradt voltam.

Reggel az ofő hangjára ébredtem. --Ezt nem hiszem el! Mel, Lisette! Mit kerestek itt?! Magyarázatot!

Sóhajtottam. Mit mondhattam volna? Nem márthattam be a fiúkat, mert akkor kiderült volna a telefonos ügy is.

--Tanár úr, az úgy volt, hogy a lányok átjöttek beszélgetni, csak fáradtak voltak, így felajánlottunk nekik egy ágyat. És... itt ragadtak. --Áron mintha olvasott volna a gondolataimban. Ő egy zseni

--Jól van --mondta végül Kelemen. --Most tomboljátok ki magatokat. Szeptembertől egy rossz szót nem akarok hallani rólatok!

Reggeli után mindenki rohant pakolni. Az ikreket nagyon érdekelte, hogy hol töltöttük az éjszakát, így Lisette-tel egymás szavába vágva meséltük el az egész rövid történetet. Ági lelkesedett azon, hogy mennyire jóban vagyunk a fiúkkal, és hogy ez nagyon klassz; közben Aida csak felvont szemöldökkel méregetett minket.

Tíz óra körül indultunk Siófokra, hogy megnézzük az iskolát, és találkozzunk a többi elsőssel. Ezt nem szeretném nagyon részletezni.

Három elsős osztály van:

A - sima/általános

B - művészeti

C - kéttannyelvű, azaz mi :)

Augusztus 28., Vasárnap (Gt/2)

A sok új ember megjegyzése kicsit lefárasztott minket, így egész éjjel aludtunk. De másnap este... 

Gólyatábor/2

A lányokkal épp beszélgettünk "a világ nagy dolgairól", mikor SMS-t kaptam: "Van kedvetek egy kis mókához? Egy óra múlva a társalgó előtt! Leon". Akkor volt 11 óra. Az ikrek nem akarták elhagyni a szobát, de mi Lisette-tel annál inkább. Egymás mellett feküdtünk az ágyán és próbáltunk ébren maradni. Be kell vallanom, hasznosan telt az idő: megállapítottuk, hogy melyik zene űzi el legjobban az álmot. A Tankcsapda  lett nyerő.

Tíz perccel a megbeszélt időpont előtt már lent toporogtunk a földszinten. Először az épület csendesnek tűnt, de aztán meghallottuk a közeledő lépteket és a halk nevetést. Biztos vagyok benne, hogyha lett volna fény, akkor Lisette-tel egymásra nézünk, de így is sejtem, hogy ugyanarra gondolhattunk.

Fél perccel később már a telefonok kijelzőinek világításánál álltunk mind a heten: Rafi, Leon, Áron, Márk, Emma, Lisette és én. Örültem neki, hogy Emma is itt van. A rocker külsejű lányt a tegnapi nap folyamán megkedveltem.

Persze a fiúknak jobban örültem, na de milyen ember lennék, ha ezt be is vallanám? Sőt, mondjuk azt, hogy én -egyelőre- csak a barátot keresem bennük. Mert én jókislány vagyok. <angyali arc>

--Na, mi a nagy terv? --Törtem meg a csendet.

--Mit szólnátok, ha kilógnánk egy kicsit sétálni? --Leon hangja magabiztosan csengett. Kijelentettem, hogy az ajtó minden bizonnyal zárva lesz, de nem sikerült zavarba hoznom. --A hátsó nyitva van. Tegnap néztem.

--Mire várunk még? Gyerünk! --Mondta Márk. Eddig még nem igazán hallottam a hangját, de úgy tűnt most felbátorodott. Ez érthető: ki ne örülne egy éjszakai kalandnak? (Az ikreken kívül...)

Talán kicsit félreértettem a kimegyünk fogalmát, mert nemsokára azon kaptam magam, hogy a panzió kerítésén másztam keresztül. Fogalmam se volt, hogy hová készülünk, de nem érdekelt. Mentem a fiúk után, és próbáltam nem a jó meleg ágyamra gondolni.

--Hol vagyunk? --Úgy tűnt, mintha Rafi hangja kicsit nyugtalan lett volna. --Az eddigi öt itt töltött évem alatt még sosem jártam erre.

--A Dunához megyünk --mondta Leon teljes lelki nyugalommal.

--De az a másik irányban van! --Kiáltottunk fel Áronnal és Márkkal egyszerre.

--Szerintem inkább menjünk vissza a szálláshoz --javasolta Lisette.

--Oké. Merre? --Ha nappal lett volna biztos mind lesápadunk, de most még nem látszott az arcunkból semmi. Én biztos, hogy a pánik szélén álltam.

Egy óra hosszat bolyongtunk Budán. A panziót nem, de a Dunát megtaláltuk. Mind idegesek voltunk. Mi lesz most? A kérdés ott lebegett felettünk, de egyikünk se mondta ki.

Néhány részletet átugrok, nem olyan fontosak.

Hajnali fél 4kor három rendőrautó állt meg a szálloda előtt, az ofő pedig majdnem szívrohamot kapott. A fejmosást csak reggel kaptuk meg, de a büntetéstől eltekintett. Azt akarta, hogy mindenképp részt vegyünk az aznapi városnézésen.

--Budapest sokkal szebb nappal.

Folyt.köv.! ;)

Augusztus 28., Vasárnap (Gt/1)

Gólyatábor/1

Tegnap este nem tudtam írni annyira fáradt voltam. Újra itthon vagyok, és a gólyatábor valami eszméletlen volt! És az osztálytársak! Inkább kezdem az elején.

Anya szerda reggel felvitt Budapestre, mert ott tartottuk a tábort. Egy apró panzióba kellett menni a Budai-hegyekbe.

--Nézd csak, ott van! Felismerem azt a tanárnőt a szülőiről. Azt hiszem matekot tanít. --Anya segített kiszedni a bőröndömet a kocsiból, és mindenáron be akart kísérni, de elhárítottam.

--Menni fog egyedül is. Majd szombaton találkozunk. Szia anya! --Az utolsó mondatot kicsit kihangsúlyoztam, hogy értse, nem viccelek. Csalódottan vette tudomásul, hogy nincs rá szükségem. Egy gyors puszit nyomott a homlokomra és már el is ment.

--Jó napot! A gólyatáborba jöttem --léptem oda a tanárnőhöz.

--Szia! Erre, menj csak be, az előtérben megtalálod az osztályfőnököd.

Megköszöntem a segítséget, majd bizonytalan léptekkel megindultam az épület felé. Megnyugtattam magam, hogy nem lesz - nem lehet - semmi baj. Mikor beléptem egy férfi nézett rám egy halom papír fölött.

Angolul köszöntött és megkérdezte a nevemet, majd könnyedén átváltott magyarra.

--Szervusz Melitta. Én Kelemen Lázár vagyok. --Kezet ráztam vele, majd megkértem, hogy szólítson inkább Melnek. Ezen jót mosolygott. --Ezt felírom.

Egész fiatal férfi, körszakállal. A haja világosbarna, és egész kisfiús. Így első látásra kedvesnek tűnt, de úgyis csak a suliban derül ki, hogy milyen is valójában.

Tartott egy rövid eligazítást, majd elküldött, hogy keressem meg a szobám. Ez nem volt nehéz: az első emelet hetes ajtaján benyitottam. Meglepődtem azon, hogy nem én vagyok az első. Az egyik ágyon egy hosszú barna hajú lány ült, éppen a cuccait válogatta.

Egy pillanatig haboztam mit is mondjak, majd angolul ráköszöntem.

--Szia. Mel vagyok.

--Szia. Én meg Lisette. [e.: lizett] Örülök, hogy megismerhetlek --a lány vidáman köszöntött. Nem tűnt úgy, hogy izgulna.

--Beszélsz magyarul? --Inkább megkérdeztem. Nem árt az ilyesmit tudni.

--Mondjuk. Bár néha keverem a dolgokat.

Elismertem, hogy a magyar tényleg nehéz nyelv, ezen jót nevettünk. Aztán én is elkezdtem kipakolni a táskámból. Ezerféle ruhát hoztam magammal, akár egy hónapig is elég lenne.

Épp azt próbáltam elmagyarázni Lisette-nek, hogy miért szeretem annyira az Idiot Side-ot (látta az új pólóm), mikor nyílt az ajtó. Sejthettem volna, hogy nem csak ketten leszünk négy ágyra.

Két magyar lány jött be, legnagyobb meglepetésemre ikrek.

--Sziasztok. Ági vagyok, ő meg a tesóm, Aida.

A kettőjük közti különbséget rögtön észrevettem. Aida teljes sminkben jelent meg, a tartása kifogástalan volt. Ezzel szemben Ági kissé görnyedten állt, amitől kicsinek és sebezhetőnek tűnt. Így már nem is látszottak egyformának.

Nem sokkal azután, hogy mi is bemutatkoztunk Lisette-tel, megjelent az ofő.

--Lányok, gyertek le a társalgóba. Ismerkedős játék lesz.

Lesiettünk a földszintre, mert mind a négyen izgatottan vártuk, hogy megismerjük a többieket is. Mikor odaértünk, már mindenki ott volt, csak ránk vártak. Az ofő szép nyugodtan jött utánunk, a társalgóba érve pedig tapsolt kettőt, hogy magára vonja a figyelmet.

--Gyerekek, mielőtt elkezdenénk csak annyit, hogy az osztályunk 20 fős lesz, de néhányan most nem tudtak itt megjelenni. Páran még külföldön tartózkodnak. --Az ofő szavai csak még kíváncsibbá tettek. Ahogy körbenéztem a szobában, láttam, hogy sokféle ember van itt. Vajon a hiányzók honnan jönnek? --Üljünk körbe, és egyenként mondjatok magatokról néhány szót!

Jó diákokként követtük a tanár utasítását és hamar elhelyezkedtünk. A bemutatkozást egy fiú kezdte - természetesen angolul, hogy mindenki értse.

--Sziasztok! Áron vagyok. Általában Magyarországon élek, csak a szüneteket töltöm külföldön a szüleimmel. Nem szeretek egyedül lenni, szükségem van a társaságra. --Olyan édesen mosolygott hozzá, hogy majd' elolvadtam, de körülnézve láthattam, hogy nem ő az egyetlen szépfiú az osztályban.

Másodiknak egy kicsit túlsúlyos, de aranyos lány mutatkozott be Stellaként. Részletesen elmondta, hogy mióta lovagol, meg hogy szereti magyarnak mondani magát, bár ez nem teljesen igaz.  (Ő inkább szlovák.)

Megismertük Tomit, a Star Wars-fant, aki kissé talán tényleg nagy fanatikusa a filmeknek. 

Egy lány már állt volna fel, mikor megérkezett Gabó. Egész eddig őt kerestem, most végre megvan, és nem hazudott. Tényleg velünk fog járni.

--Elnézést, kicsit eltévedtem.

--Nem gond, ha már úgyis állsz, mutatkozz be pár mondatban. --Az ofő rendes volt. Nem szakította félbe a játékot.

--Gabrielnek hívnak, de a Gabót jobban szeretem. Mást nem tudok mondani.

Ezután bemutatkoztak a lányok - a többségük magyar.

A fiúk közül, aki olyan érdekesnek tűnik számomra, az Leon és Rafael. Már elsőre kiszúrtam őket (nem volt nehéz).

--Heló. Rafael vagyok, de a haveroknak csak Rafi. Spanyolországban nőttem fel, de ez az ötödik évem Magyarországon, úgyhogy elég jól beszélem a nyelvet. --Azok a barna szemei, az a fekete haj, az a napbarnított bőr, az a magabiztosság... Majdnem rosszul lettem, fél percig levegőt se kaptam.  A szemem sarkából láttam, hogy Lisette-ből is valami hasonló érzést váltott ki a spanyol fiú.

--Csá. Leon vagyok Miamiból. Nyár elején költöztünk ide a szüleimmel. --Ahw, de menő! A napszemcsijét még itt bent is hordja. És a haja... tökéletesen fel van zselézve.

Lisette-tel tényleg egyre jár az agyunk, mert mikor Leon leült, odasúgta, hogy még soha életében nem látott ennyi menő srácot egy helyen. Hát ja, ezért jó nemzetközileg elismert suliba járni. A külföldiek mindig jól néznek ki. 

Mikor végeztünk a bemutatkozással megkértük az ofőt, mondja meg kik hiányoznak.

--Csongor, Matthew, Paloma, Monica és Eric. De most menjetek ki egy kicsit a hátsó udvarba, ismerkedjetek tovább ott!

A sok új ember megjegyzése kicsit lefárasztott minket, így egész éjjel aludtunk. De másnap este...

Folyt.köv.! ;) 

Augusztus 23., Kedd

A tegnapi bevásárlás remekül sikerült! Most már megvannak a füzeteim: a legtöbb gyümölcsmintás, de akad Twilight-os is. Team Jacob. <3 Új táskát is kaptam, egy gyönyörű kék oldaltáskát. Anya kicsit aggódik, hogy gerincferdülésem lesz, de megnyugtattam, hogy majd felváltva hordom mindkét vállamon.Tolltartót viszont nem találtam. Egyik sem nyerte el a tetszésemet, így kénytelen leszek a tavalyit használni. Á, rémálom!

A plázában egyébként találkoztunk néhány barátnőmmel. Szívesen mentem volna velük nézelődni, de nem akartam otthagyni anyát. Ha már egyszer eljött velem... Értékelte a gesztusomat, mert vett nekem egy Idiot Side-os pólót. Ők a jelenlegi kedvenceim.

A mai nap a pakolásé, holnap megyek a táborba, de nem tudom mit vigyek magammal. Pedig anya többször is megpróbált segíteni, de még így se tudom dönteni.

--Nem jól csinálod! --Apa jött be a szobámba mikor anya már feladta. --Készíts listát. Először sorold fel, ami fontos, utána dönts!

Kipróbáltam amit mondott, és sikerült! Alig egy óra alatt elkészültem.Talán többször kéne apára hallgatnom.

Épp végeztem a fogmosással, mikor csörgött a mobilom. A kijelző szerint Gabó az, egy régi osztálytársam, így  gyorsan felvettem. Fogalmam se volt, mit akarhat.

--Szia!

--Szia Mel! Mizu?

--Semmi különös. Veled? --Vajon mit akarhat? Ez járt a fejemben.

--Velem se sok. Csak érdekel, hogy jössz-e holnap.

--Hova? --Meglepődtem. Miről beszélhet? Valami osztálytalálkozó, amiről nem tudtam?

--A gólyatáborba.

--Ja, igen. Persze!

--Szuper, akkor ott találkozunk. Szia!

 Leesett az állam, így elköszönni is elfelejtettem. Gabó is a kéttannyelvűbe jön? Nem is tudtam róla. De legalább lesz valaki, akit ismerek. Bár sosem voltam jóban vele, most örülök. Tényleg.

Ugyan, kit akarok átverni?! Mindig is utáltam Gabót. Ő volt a beképzelt focista, aki mindenkivel bunkózott. Persze én nem viselkedtem vele ellenségesen, mert arra tanítottak, hogy ne ítéljek el másokat. De azért annyira jóban se voltunk, hogy most felhívjon.

Á, hagyjuk. Inkább megyek aludni. 

Megjegyzés: A naplómat nem vihetem, még valaki megtalálja!!!

Augusztus 22., Hétfő

Amióta az eszemet tudom, mindig írtam naplót. Nem sok érdemleges dolog került bele eddig, sőt! Így visszaolvasva elég szánalmas voltam. Most komolyan, csak arról tudtam írni, hogy miből volt doga, meg ki hiányzott?! Tudom, az életem sosem volt valami tökéletes, de ez akkor is túlzás. Sajnálom, hogy szüneteltettem a beszámolók írását, pedig miután hetedikben visszatértünk Magyarországra minden más lett.

Az igazi változás csak most fog bekövetkezni, érzem. A kéttannyelvű gimibe nehéz bejutni, de nekem sikerült. A szüleim szerint itt mindenki kedves és figyelmes, mert sokféle emberből áll össze az osztály. Nem tudom mennyire hihetek nekik, felnőttek. Majd nemsokára kiderül, két nap múlva gólyatábor. Még soha nem vártam semmit ennyire. Bár vegyes érzelmek kavarognak bennem, biztosan tudom, hogy helyt fogok állni.

Most megyek, mert anyuval vásárolni fogunk. Kell néhány sulis cucc, meg egy-két új ruha sem fog ártani.

Heló világ! :)

Sziasztok! 

Ezen a blogon egy történetemet fogom megosztani veletek, amit a Szent Johanna Gimi inspirált. (Ne aggódjatok, nem lesz hasonlóság, esetleg minimális.)

Szóval, a történet: a főszereplő Melitta, aki most kezdi a gimit egy két tannyelvű osztályban. Ez egyrészt nehéz, mert majdnem mindent angolul tanulnak, másrészt viszont tök szuper, mert csomó olyan osztálytársa lesz, akik nem magyarok. És a szerelem is megtalálja..., de vajon úgy ahogy ő gondolta? Mert mindenki tudja, hogy hozzájuk járnak a leghelyesebb fiúk. :P Konkurenciában nem lesz hiány. 

Ha kedvet kaptatok hozzá, akkor olvassátok. :) 

R.