Szeptember 03-04., Hétvége

Aztaaa, egy hónapon belül ugrottunk 100-ról 200-ra!!! *-* Ennél már csak annak örülnék jobban, hogyha hagynátok nekem kommenteket is. Nagyon érdekelne a véleményetek! (:

Szombaton a lányokkal közös programot szerveztünk a plázába. Emma, Kelly, Mono, Lisette, és Paloma jöttek el, a többiek sajnos nem értek rá. De így is jól éreztük magunkat: megnéztük a Rossz tanár-t*, utána ettünk a mekiben, nézelődtünk... Csajos délután volt. 

Jó volt megismerni Monót és Palomát. Mindketten nagyon aranyosak. Á, ez így hülyén hangzik. Aranyos? A kiskutya aranyos, de egy emberre  nem valami jó jelző... Kedves? Jófej? Vicces? Nem tudom eldönteni mi a legjobb szó rájuk. Mindegy.  Jól elvagyunk együtt, ez a lényeg. 

Este, kb olyan 6kor átjött  Márk. Nagyon meglepődtem mikor anya feljött a szobámba, és közölte, hogy egy fiú van itt. Azonnal lerohantam, nehogy apa vagy bárki  más (Patrik) találkozzon vele. Még elkezdtek volna szebbnél-szebb elméleteket gyártani.

--Szia! Hát te?

--Heló! Gondoltam le mehetnénk sétálni a  partra. Kerestelek korábban is, de egy angol srác azt mondta, hogy moziba mentél.

Ezernyi gondolat volt a fejemben. Márk találkozott Jeremyvel?  És el akar hívni sétálni?

--Egy perc, megkérdem anyáékat! --mondtam, és már rohantam is ki a hátsó udvarba, ahol a szüleim kertészkedtek, Janka pedig hintázott. --Anyuuuuu...

--Ki ez a fiú? És hova akartok menni? --kérdezte. Tuti gondolatolvasó.

--Milyen fiú? --kérdezte apa.

--Márk, osztálytárs. Csak lemennénk sétálni a partra! Különben is, itt lakik az utca  túloldalán!

--Rendben, sétáljatok csak, de lehetőleg sötétedés előtt érjetek haza! És vigyél telefont! --Egyezett bele anya.

--Egy fiúval? --akadt fenn apa ezen a részleten.

--Igen, de megyek, mert nem akarom sokáig várakoztatni!

--Itt van? --még épp hallottam apa hangját, mikor beléptem a házba. Ajjaj. Sejtettem, hogy ez mit jelent...

Szóltam Márknak, hogy mehetünk, csak előbb még felrohanok a cuccomért. Ilyenkor, mikor sietek, nem örülök, hogy a padlástérben van a szobám. Sok a lépcső.

Gyanúm természetesen beigazolódott, mire visszaértem, apa már ott volt, és Márkot vallatta (séta közben elmesélte, hát nem irigylem).

Vagy 2 órán át sétálgattunk a parton, megvártuk a naplementét. Gyönyörű volt! Utána persze rohantunk, hogy még sötétedés előtt haza érjek.

Otthon természetesen el kellet pontosan mesélnem, hogy ki ez a Márk, meg mit akar, de annyira nem volt vészes. Talán azért, mert Patrik nem volt otthon.  Jeremyvel mentek valahova.

A vasárnap nyugisan telt, anyu Jankával vásárolni ment, én meg apunak segítettem pakolni a garázsban. Élmény volt. Persze Patrik megint elment itthonról... Komolyan, mintha haza se jött volna Londonból. Apán is láttam, hogy nem tetszik neki ez az egész, de még bírja. Kitudja meddig...

Este msn-eztem Lisette-tel, elmeséltem neki a tegnapi sétát. Nem tudom, szerintem sokkot kapott.

Lisette üzenete: Mi?! Van köztetek valami? És máris lemondtál Jeremyről???????????

Nem sikerült neki elmagyaráznom, hogy Márkkal haverok vagyunk, és még mindig Jeremy az álmom. Vagyis... helyes, meg minden, de nem is ismerem. Oké, ha összejönnénk (esetleg), ő akkor is fél év múlva megy vissza Londonba. Ez így nem hiszem, hogy menne.

Hát, végül is, álmodozni lehet, vagy nem? 

*A történet 2011-ben játszódik.