Hű, ez a nap!
A suliban ma már kicsit jobban kiigazodtunk, de ezért még nem az igazi. Például Lisette-tel nem találtuk meg a mosdót. Szerencsére egy végzős csaj segített.
A legelső óránk irodalom volt az ofővel, a második pedig matek a mi kedves kémiatanárnőnkkel. Mit ne mondjak, szerintem kicsit sok lesz az az idő, amit majd vele töltünk... A legjobb a harmadik óra volt: nyelv. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit kéne tanulnom, végül a spanyol mellett döntöttem. Azon viszont meglepődtem, hogy Áron bevállalta a németet. Ez így már 4. nyelve a magyaron kívül!
Német: Áron, Stella, Ági, Tomi, Eric
Francia: Lisette, Ivana, Aida, Csongi, Márk, Kelly
Spanyol: Mel, Mono, Emma, Matt, Gabó, Leon
Csak hárman nem vállaltak még plusz nyelvet: Paloma, Rafi és Louis. Nekik a könyvtárban kell tanulniuk. Az ofő valami olyat mondott, hogy a könyvtárosnő majd segít nekik felzárkózni magyarból. Azért nem irigylem őket.
Elköszöntem Lisette-től, és átmentem... volna a 8as terembe. Mivel a termünk a sarokban van, mellettünk csak a 6os terem van. Idegesen nézelődtem, hogy merre kéne mennem. Egyre jobban kiürült a folyosó, én meg egyre jobban kétségbe estem. Az járt a fejemben, mi lesz ha becsöngetnek?
Végül Leon sietett a megmentésemre. Csak úgy ott termett a semmiből és a nyakamba ugrott.
--Hé, elesünk! --mondtam nevetve.
--Dehogy --vigyorgott. --Mit keresel? Máris csöngetnek.
--Hát... Az van, hogy nem találom a spanyoltermet...
--A 8ast, mi? Na gyere, én már megtaláltam.
--Te is spanyolos vagy?
--Aha.
Végigmentünk a folyosón, és az épület másik sarkában elénk tárult az a bizonyos 8as. Sose gondoltam volna, hogy lehet ennyire hülyén számozni a termeket.
Pont csöngetéskor léptünk be. Rögtön kiszúrtam az osztálytársaimat a terem bal oldalán, de meglepődve láttam, hogy nem csak mi vagyunk itt. Felismertem néhány lányt az A-sok közül, meg egy művészetis fiút. A többiket még sose láttam.
Követtem Leont, és leültem mellé az utolsó (3.) padba. Közvetlenül előttünk Gabó és Matt, előttük pedig Mono és Emma ült. Már épp meg kérdezni akartam valamit, mikor bejött a tanár: kb az ofővel egyidős, szőke hajú férfi.
--Buenos días! Me llamo Szende Gábor. Yo soy vuestro profesor de español.*
Nos, kábé úgy néztünk rá, mintha egy másik bolygóról jött volna. Egyedül a nevét értettem meg, és ebből gondolom, hogy bemutatkozott. Biztos látta rajtunk, hogy még ennyit se tudunk, úgyhogy magyarra váltott. Az óra azzal telt, hogy leírtunk néhány alap dolgot, és következő órára egy rövid bemutatkozást kell készítenünk. (!) Hát... nem vagyok biztos benne, hogy sikerül.
--Nyugi, majd Rafi segít! --súgta oda Leon.
Külön érdekesség, hogy magyarul tanulunk, ami kicsit problémás, főleg, hogy pl Matt így alig ért valamit. De nem olyan nagy gond, megegyeztünk, hogy segítjük egymást. Mert ilyen egy jó közösség.
Ezután megint érdekes óránk volt: kultúra Almássy Réka tanárnővel. Fiatal és nagyon aranyos, tavaly végzett az egyetemen. Most még csak annyi volt, hogy bemutatkoztunk. Meg elmondta, hogy ezen az órán különböző országokkal és a kultúrájukkal ismerkedünk meg. Konkrétan Magyaro., Anglia, USA, Spanyolo.,Mexikó, Szlovákia, Franciao., Finno.. Ahonnan az osztályunk tagjai származnak. Ezt is magyarul tanuljuk, de a tanárnő tud angolul, megígérte, hogy segít annak, aki igényi. Ja, és ő fogja tartani a nyelvtanóránkat (a magyar anyanyelvűeknek).
A nap tesivel, és angollal fejeződött be. Inkább nem részletezném.
Otthon állt a bál mire hazaértem. A szüleim a konyhában veszekedtek a bátyámmal, aki nem sokkal előttem ért haza. Londonban volt a sulival. Nem tudtam mi a gond, de jobbnak láttam elkerülni őket. Inkább kimentem az udvarra, ahol a húgom játszott. Kicsit meglepődtem, mert a hintaágyban egy fiú ült. De még milyen! Barna hajába legszívesebben beletúrtam volna. És annyira helyes!!!
Először adtam egy puszit Jankának, utána odamentem a titokzatos fiúhoz.
--Szia!
--Szia! Jeremy vagyok! Te meg biztos Patrik másik húga... Mel, ugye? --mondta angolul (!).
--Igen. És te? Patrik magával hozott Londonból? --Folyamatosan mosolyogtam.
--Valahogy úgy.
Halottam, hogy nyílik az erkélyajtó. Odanéztem, és láttam, hogy apa és Patrik jönnek. Rögtön a bátyámhoz léptem és megöleltem. Elvégre nem láttam már több mint egy hónapja! Komolyabban nem volt lehetőségünk üdvözölni egymást, mert apa közbevágott.
--Rendben. Jeremy, sajnáljuk a kavarodást. Természetesen szívesen látunk. Üdv itt!
Akkor még nem értettem mit akar ez jelenteni, de este, vacsora közben kiderült: anyáék aláírtak valami papírt még tavaly, hogy befogadunk egy cserediákot. És most hazajött Patrik ezzel a diákkal, csakhogy a szüleim még arra sem emlékeznek, hogy látták az erről szóló papírt. Ez volt a vita oka, de sikerült megbeszélni a dolgot. És szerencsére Jeremy maradhat.
Lefekvés előtt még felhívtam Lisette-et, hogy elmeséljem a dolgot. Kábé egy órán keresztül azt tárgyaltuk, hogy lehetne-e esélyem Jeremynél...
*Jó reggelt! Szende Gábor vagyok, a spanyoltanárotok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése