2012. június 2., szombat

Szeptember 05., Hétfő

Nem sokon múlott, hogy reggel elkéssek. Talán kicsit sokáig beszélgettünk Lisette-tel este... Szerencsére apa ma később ment, így el tudott vinni a suliba. Mondanom sem kell, épp csöngetéskor estem be a terembe.
--Már azt hittem nem is jössz --mondta Eric mosolyogva. Megint azon gondolkodtam, hogy milyen klassz, hogy ő finn. Még sose láttam senkit akinek ennyire kék szeme és szőke haja lenne. Na, ezt jól megfogalmaztam. 
--Én is azt hittem, hogy késni fogok. --És akkor leesett. Én éppen ANGOLUL beszélgetek Erickel, akinek ANGOL nyelvtanórája van. --Úristen! Eric, hol vannak a magyarosok?
--Tessék? --nézett rám értetlenül. 
--Leon! Hol van a többieknek órája? Márk hova ment?
--Fogalmam sincs --válaszolt Leon halál nyugodtan.
--Tejóég, tejóég, tejóég... --Az agyam villámsebesen pörgött, hogy ki tudna eligazítani. Láttam Lisette-et hátul, de szerintem aludt. Biztos a tegnap este miatt.
--Könyvtár --lépett oda Rafi.
--Mi?! Az hol van? --kérdeztem türelmetlenül.
--A tornateremmel szemközti épület.
--Kösz, örök hála! --mondtam, és már rohantam is kifelé, majdnem feldöntve egy idősödő tanárurat.
Tudni kell, hogy a suli három épületből áll. Van maga az iskola, a főépület, az mögött pedig a sportpálya. Annak az egyik oldalán áll a csarnok (tök jók a lelátók), a másikon - mint kiderült - a könyvtár.
Már ment az óra mire beértem, de nem kellett sokat magyarázkodnom. Almássy tanárnő biztosított, hogy megérti, még nehéz kiigazodni az új helyen. Asszem kedvelni fogom.
A könyvtár közepén elhelyezett két asztal körül ültek a többiek, gyorsan leültem hát az utolsó szabad helyre,  Gabó és Áron közé. Az óra hamar eltelt, a könyvtárakról beszélgettünk. Törin elkezdtük venni az őskort, de mivel nem nagyon tudtuk követni az angol kifejezéseket, az ofő magyarul írt a táblára. 
A duplatesi maga volt a rémálom! 5 (!) bemelegítő kör után coopert futottunk, a második órán meg a sprintelést gyakoroltuk. Még a legedzettebbek is szinte beájultak az öltözőbe. A fiúknak sokkal jobb volt. Ők átmentek a közeli uszodába, és a vízilabdázás alapjait kezdték el tanulni. Ez nem ér!
A nap további részére egyáltalán nem emlékszem, élőhalottként mászkáltam.
Otthon ledobtam a táskámat, ledőltem az ágyamra, és két perc múlva már aludtam is. Azt hiszem, fáradt voltam...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése