Mától nyári szünet, holnap sweet 16 <3 Jókedv: 100% :)
Nagyon meglepődtem, mert reggel a konyhában összefutottam Patrikkal. Eddig mindig olyan korán mentek, hogy nem is találkoztunk. Annak még jobban örültem, hogy felajánlotta, mehetek velük. Micsoda megtiszteltetés. :)
Hamar elkészültem, és az ajtóban várakoztam, nehogy ott hagyjanak (kinézem a bátyámból). Elsőként Jeremy jött le a lépcsőről. Mivel rég láttam, szinte el is felejtettem, milyen jól néz ki. Gyorsan végignéztem a ruhámon (egy világoskék, fodros, térdig érő nyári ruhát vettem fel), majd megállapítottam, hogy oké vagyok így. :)
--Jó reggelt Mel! --köszönt Jeremy. --Jó lett a hajad.
Zavartam motyogtam valami kösz félét kifelé menet, majd az ajtóban megtorpantam. A kapuban ugyanis ott állt Márk. Hű, engem várt, mikor nem is beszéltük meg. A nap második meglepetése.
--Márk! Szia! --kiáltottam fel. Ő csak mosolyogva intett. --Ő itt Patrik, a bátyám. Meg Jeremy Londonból. --Mutattam be őket, majd a 'nagyfiúkhoz' fordultam. --Ő Márk az osztálytársam.
A fiúk kezet fogtak, ahogy ilyenkor szokás, aztán már indultunk is. Egész úton mosolyogva hallgattam őket, csak néha kapcsolódtam be a beszélgetésbe. A suli előtt odaálltunk bátyám osztálytársaihoz, így becsengetésig a tizenegyedikesekkel (!) bandáztunk. :)
Az első óránk irodalom volt az ofővel, de inkább volt ofői óra, mint irodalom.
--Gyerekek! Azt hittem megegyeztünk a gólyatábor után lenyugszotok, nem lesz veletek semmi gond. Erre Takács tanárnő várt tegnap az irodában, hogy közölje, nem tudott titeket fegyelmezni! --Az ofő ezt az apróságot is egy közelgő apokalipszis előjelének vélte. Vajon jól sejti? :)
Az óra után mind egy emberként sóhajtottunk fel - nem ez lesz az utolsó ilyen óránk. :)
Épp a matek cuccomat pakoltam elő, mikor Eric odafordult, és megdicsérte a hajam és a ruhám. Olyan aranyos volt, még el is pirult! :) Szerettem volna vele beszélgetni, de Lisette odajött, hogy menjünk el a büfébe, így csak mondtam egy 'köszi'-t.
--Képzeld, órán beszélgettem Áronnal! --újságolta boldogan Lisette.
--Na, az jó! És? Miről?
--Hát, megkértem, hogy segítsen a francia házimban, mert nem igazán értem.
--És belement?
--Aha, tök rendes volt! --Hm, úgy néz Lisette-et tényleg nagyon érdekli Áron. Vajon ez kölcsönös? :)
--Eric megdicsérte a hajam és a ruhám. --mondtam sorbanállás közben. --Közben meg elpirult.
--Nem lehet, hogy tetszel neki?
--Lisette! --szóltam rá kicsit hangosabban a kelleténél, mert mindenki felénk fordult. Suttogva folytattam. --Muszáj ezt itt megbeszélnünk?
--Nem, de akkor mikor?
--Suli után ráérsz? --kérdeztem. --Elmehetnénk fagyizni, tudok egy jó helyet.
--Oké, ma úgyis csak öt óránk van --egyezett bele.
A nap hátralévő részében nem sok dolog történt, talán még annyit kell kiemelnem, hogy spanyolon folytattuk a bemutatkozást, de most egymás között. (Vettünk hozzá még egy-két dolgot.) Mindenkinek keresnie kellett valakit, aki nem az osztálytársa. Így ismertem meg Szabinát, aki B-s. Sokat nevettünk egymás szerencsétlenkedésén, nem vagyunk valami profik. :)
Órák után még meg kellett keresnem a bátyámat, hogy szóljak neki, menjen el Jankáért. Kiderítettem, hogy a könyvtárban vannak, ahová Lisette-et is átrángattam magammal. Többek között azért, hogy végre lássa Jeremyt. :) A hatás persze nem maradt el. Szó szerint tátva maradt a szája, mikor meglátta. Hiába böktem oldalba, nem mozdult. Olyannyira feltűnően bámulta, hogy Patrik megkérdezte: "Mi van a barátnőddel?" Nos, erre nem tudtam mit mondani. :)
Már a fagyizónál jártunk, mire Lisette magához tért.
--Ő volt Jeremy? Wow.
Nem is kellett többet mondania, én ebből is értettem. Az első napon én is el voltam ájulva tőle. Ma már meg tudom állni, hogy ne úgy vigyorogjak a közelében, mint valami idióta. :)
Fejenként 2-2 gombóc fagyival sétáltunk a Balaton-parton (még jó, hogy ilyen közel van), kerestünk egy napos padot. Élvezzük ki a napsütést, amíg van. :) Lisette természetesen rögtön a közepébe vágott.
--Mi van veled és a fiúkkal?
--Mire gondolsz? --kérdeztem értetlenül.
--Hát, olyan jóban vagy mindenkivel. És. Most van is valami? Mert nem igazán tudom kivel hogy állsz. Szóval... érted?
--Persze, felfogtam. De ők csak barátok --mosolyogtam. --Kivéve Jeremyt. Ő egy ilyen plátói szerelem. Egy múló szeszély.
--És Márk?
--Márk? Hogy jön ő ide? --Nagyokat pislogtam. Mire gondol?! --Barát, az egyik legjobb haverom.
Ezután már csak Lisette-től beszéltünk, és Áronról, hogy talán lehetne valami... Talán! Ha több lenne köztük a kapcsolat. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése