Augusztus 28., Vasárnap (Gt/1)

Gólyatábor/1

Tegnap este nem tudtam írni annyira fáradt voltam. Újra itthon vagyok, és a gólyatábor valami eszméletlen volt! És az osztálytársak! Inkább kezdem az elején.

Anya szerda reggel felvitt Budapestre, mert ott tartottuk a tábort. Egy apró panzióba kellett menni a Budai-hegyekbe.

--Nézd csak, ott van! Felismerem azt a tanárnőt a szülőiről. Azt hiszem matekot tanít. --Anya segített kiszedni a bőröndömet a kocsiból, és mindenáron be akart kísérni, de elhárítottam.

--Menni fog egyedül is. Majd szombaton találkozunk. Szia anya! --Az utolsó mondatot kicsit kihangsúlyoztam, hogy értse, nem viccelek. Csalódottan vette tudomásul, hogy nincs rá szükségem. Egy gyors puszit nyomott a homlokomra és már el is ment.

--Jó napot! A gólyatáborba jöttem --léptem oda a tanárnőhöz.

--Szia! Erre, menj csak be, az előtérben megtalálod az osztályfőnököd.

Megköszöntem a segítséget, majd bizonytalan léptekkel megindultam az épület felé. Megnyugtattam magam, hogy nem lesz - nem lehet - semmi baj. Mikor beléptem egy férfi nézett rám egy halom papír fölött.

Angolul köszöntött és megkérdezte a nevemet, majd könnyedén átváltott magyarra.

--Szervusz Melitta. Én Kelemen Lázár vagyok. --Kezet ráztam vele, majd megkértem, hogy szólítson inkább Melnek. Ezen jót mosolygott. --Ezt felírom.

Egész fiatal férfi, körszakállal. A haja világosbarna, és egész kisfiús. Így első látásra kedvesnek tűnt, de úgyis csak a suliban derül ki, hogy milyen is valójában.

Tartott egy rövid eligazítást, majd elküldött, hogy keressem meg a szobám. Ez nem volt nehéz: az első emelet hetes ajtaján benyitottam. Meglepődtem azon, hogy nem én vagyok az első. Az egyik ágyon egy hosszú barna hajú lány ült, éppen a cuccait válogatta.

Egy pillanatig haboztam mit is mondjak, majd angolul ráköszöntem.

--Szia. Mel vagyok.

--Szia. Én meg Lisette. [e.: lizett] Örülök, hogy megismerhetlek --a lány vidáman köszöntött. Nem tűnt úgy, hogy izgulna.

--Beszélsz magyarul? --Inkább megkérdeztem. Nem árt az ilyesmit tudni.

--Mondjuk. Bár néha keverem a dolgokat.

Elismertem, hogy a magyar tényleg nehéz nyelv, ezen jót nevettünk. Aztán én is elkezdtem kipakolni a táskámból. Ezerféle ruhát hoztam magammal, akár egy hónapig is elég lenne.

Épp azt próbáltam elmagyarázni Lisette-nek, hogy miért szeretem annyira az Idiot Side-ot (látta az új pólóm), mikor nyílt az ajtó. Sejthettem volna, hogy nem csak ketten leszünk négy ágyra.

Két magyar lány jött be, legnagyobb meglepetésemre ikrek.

--Sziasztok. Ági vagyok, ő meg a tesóm, Aida.

A kettőjük közti különbséget rögtön észrevettem. Aida teljes sminkben jelent meg, a tartása kifogástalan volt. Ezzel szemben Ági kissé görnyedten állt, amitől kicsinek és sebezhetőnek tűnt. Így már nem is látszottak egyformának.

Nem sokkal azután, hogy mi is bemutatkoztunk Lisette-tel, megjelent az ofő.

--Lányok, gyertek le a társalgóba. Ismerkedős játék lesz.

Lesiettünk a földszintre, mert mind a négyen izgatottan vártuk, hogy megismerjük a többieket is. Mikor odaértünk, már mindenki ott volt, csak ránk vártak. Az ofő szép nyugodtan jött utánunk, a társalgóba érve pedig tapsolt kettőt, hogy magára vonja a figyelmet.

--Gyerekek, mielőtt elkezdenénk csak annyit, hogy az osztályunk 20 fős lesz, de néhányan most nem tudtak itt megjelenni. Páran még külföldön tartózkodnak. --Az ofő szavai csak még kíváncsibbá tettek. Ahogy körbenéztem a szobában, láttam, hogy sokféle ember van itt. Vajon a hiányzók honnan jönnek? --Üljünk körbe, és egyenként mondjatok magatokról néhány szót!

Jó diákokként követtük a tanár utasítását és hamar elhelyezkedtünk. A bemutatkozást egy fiú kezdte - természetesen angolul, hogy mindenki értse.

--Sziasztok! Áron vagyok. Általában Magyarországon élek, csak a szüneteket töltöm külföldön a szüleimmel. Nem szeretek egyedül lenni, szükségem van a társaságra. --Olyan édesen mosolygott hozzá, hogy majd' elolvadtam, de körülnézve láthattam, hogy nem ő az egyetlen szépfiú az osztályban.

Másodiknak egy kicsit túlsúlyos, de aranyos lány mutatkozott be Stellaként. Részletesen elmondta, hogy mióta lovagol, meg hogy szereti magyarnak mondani magát, bár ez nem teljesen igaz.  (Ő inkább szlovák.)

Megismertük Tomit, a Star Wars-fant, aki kissé talán tényleg nagy fanatikusa a filmeknek. 

Egy lány már állt volna fel, mikor megérkezett Gabó. Egész eddig őt kerestem, most végre megvan, és nem hazudott. Tényleg velünk fog járni.

--Elnézést, kicsit eltévedtem.

--Nem gond, ha már úgyis állsz, mutatkozz be pár mondatban. --Az ofő rendes volt. Nem szakította félbe a játékot.

--Gabrielnek hívnak, de a Gabót jobban szeretem. Mást nem tudok mondani.

Ezután bemutatkoztak a lányok - a többségük magyar.

A fiúk közül, aki olyan érdekesnek tűnik számomra, az Leon és Rafael. Már elsőre kiszúrtam őket (nem volt nehéz).

--Heló. Rafael vagyok, de a haveroknak csak Rafi. Spanyolországban nőttem fel, de ez az ötödik évem Magyarországon, úgyhogy elég jól beszélem a nyelvet. --Azok a barna szemei, az a fekete haj, az a napbarnított bőr, az a magabiztosság... Majdnem rosszul lettem, fél percig levegőt se kaptam.  A szemem sarkából láttam, hogy Lisette-ből is valami hasonló érzést váltott ki a spanyol fiú.

--Csá. Leon vagyok Miamiból. Nyár elején költöztünk ide a szüleimmel. --Ahw, de menő! A napszemcsijét még itt bent is hordja. És a haja... tökéletesen fel van zselézve.

Lisette-tel tényleg egyre jár az agyunk, mert mikor Leon leült, odasúgta, hogy még soha életében nem látott ennyi menő srácot egy helyen. Hát ja, ezért jó nemzetközileg elismert suliba járni. A külföldiek mindig jól néznek ki. 

Mikor végeztünk a bemutatkozással megkértük az ofőt, mondja meg kik hiányoznak.

--Csongor, Matthew, Paloma, Monica és Eric. De most menjetek ki egy kicsit a hátsó udvarba, ismerkedjetek tovább ott!

A sok új ember megjegyzése kicsit lefárasztott minket, így egész éjjel aludtunk. De másnap este...

Folyt.köv.! ;)