Január 5., Csütörtök

--Hú, azt sem tudom hol áll a fejem --mondta ofő a terembe belépve. Egy halom papírt rakott le a tanári asztalra, és azok között kezdett el kutakodni. Senki se tudta mit keresett, de pár perc alatt a lapok nagy része a földre került.
--Tanár úr, segítsek? --lépett oda készségesen Ivana, és elkezdte felszedegetni a papírokat. (A kis álszent!)
--Nem, köszönöm, mindjárt meglesz --válaszolta Kelemen oda se figyelve.
Aha, persze. Ha hittünk volna neki, akkor negyed óráig kellett volna csendben figyelnünk mit művel, de így volt időnk Emmával és Leonnal lejátszani pár ország-várost (ők nem vették észre, de Csongor csak színlelte az alvást, és súgott nekem). A többiek se unatkoztak: páran tanultak (azt hiszem kémiára), Lisette és Eric valamit néztek a barátnőm telefonján, a többség pedig beszélgetett a padtársával és a körülötte ülőkkel.
--Na, igen, megvan! --kiáltott fel hirtelen az ofő, mire mindannyian ránéztünk. --Először is... ezeket oszd szét --adott egy köteg papírt Ivana kezébe, aki még mindig ott szobrozott az asztal mellett. --Ez egy szimpla kérdőív arról, hogy milyen programokat szervez az iskola ebben a félévben, és be kell jelölni ki melyiken szeretne részt venni. De ez ráér jövő hétre --legyintett. --Most pedig, nem tudom mondtam-e már, de az angliai csereutazás nem fog összejönni, akadt néhány probléma. Helyette nyáron lesz majd egy pár napos utazás, amire bárki jelentkezhet --páran, köztük én is, kissé csalódottak voltak, mert szerettek volna egy teljes hónapot Londonban tölteni, és ez a pár nap azért nem ugyanaz...   
Az óra további részében a jegyeinkről beszélgettünk, amik azért nem olyan jók. Jövő héten még javíthatunk, de aztán kapjuk a félévit. Nekem is bele kellene húznom fizikából és kémiából, de semmit sem értek az anyagból. Talán akkor kaphatnék hármast, ha még egy-egy ötöst szereznék felelésre (ami azért lássuk be nem olyan egyszerű...). Azt hiszem találnom kell valakit, aki majd korrepetál. Talán megint Mattet kérem meg, mint egyszer év elején...
Angolra menet Márkkal elsétáltunk a B-sek terme előtt, de hiába néztem be, nem ők voltak ott. Márk biztos látta a csalódottságot rajtam, mert egy ideig fürkészve nézte az arcomat, de nem szólt semmi. Tulajdonképpen örültem neki, hogy nem kérdezett rá mi van Benivel. Ez olyan dolog, amiről ma sem szívesen beszélek, próbálok nem is gondolni rá. Most már tényleg el kéne kapnom valahol, és megbeszélni vele a dolgot. Ez így nem oké.
Egy képzeletbeli falat húztam a fejemben, amivel elzártam ezeket a gondolatokat, majd minden figyelmemet Márkra irányítottam, aki lelkesen beszélt hozzám.
--... és beszéltem Leonnal, aki nem volt hajlandó elárulni, hogy mi köze volt Monóhoz még Amerikában. Szóval gondoltam kutatok egy kicsit, csak nem tudtam hol is kezdjem --magyarázta. --Aztán kitaláltam, hogy megnézem face-en a közös ismerőseiket - rajtunk kívül persze, és képzeld, egyetlen egyet találtam: Percy Plumber.
--És? --néztem rá értetlenül.
--Nem érted, ugye? --sóhajtotta. --Figyelj, írtam ennek a Percynek. Hátha ő meg tudja mondani azt, amiért hónapok óta rágom Leon és Mono fülét felváltva. Ki fog derülni, hogy mi a közös titkuk! Téged nem izgat?
Hú. Hogy lehet egy fiú ennyire kíváncsi? Engem is érdekelt - régebben. De hiába faggattam, Mono nem mondta el, én meg letettem a dologról. Ha nem, hát nem. Az ő dolga mit mond el. Végülis nekem is vannak előtte titkaim. Mindenkinek vannak titkai.   
--De, nagyon --feleltem egy cinikus mosoly kíséretében.
Márk csípőre tett kézzel és összehúzott szemekkel bámult rám.
--Te most gúnyolódsz?
--Ugyan, dehogy --legyintettem oda se lesve, de nem sokáig bírtam: pillanatokon belül elnevettem magam.
--Szerinted ez vicces? --kérdezte még mindig komoly hangon, de láttam, hogy a nevetőráncok megjelentek az arcán. --Akkor mit szólsz ehhez?!
Feleszmélni se volt időm, mert Márk elkezdett csiklandozni, én meg összegörnyedve röhögtem tovább. Hiába próbáltam menekülni, ő csak nem akarta abbahagyni, ezért a táskámat ledobva kezdtem el rohanni a mosdó irányába. Persze nem sikerült eljutnom odáig, kábé félúton voltam, mikor elkapott.
--Neee --sikítottam, mert nem akartam, hogy halálra csikizzen.
Talán túlzás lenne azt állítanom, hogy az egész iskola minket bámult, de elég sokan voltak a folyosón, és ők mindenképpen. És nálunk gyorsan terjednek a hírek...
Tesiről jöttünk visszafelé Lisette-el, és a lépcsőtől nem messze megláttuk Zsanit és Márkot. Oldalt álltak, így nem vettek észre minket, mi viszont nyugodtan hallgatózhattunk. Nem kellett zseninek lenni hozzá, hogy rájöjjünk mi is történik pontosan: Zsani erősen gesztikulálva beszélt Márkhoz, aki lesütött szemmel hallgatta. Biztos voltam benne, hogy az angol előtti jelenetünk miatt veszekedtek. Az A-s lány megint féltékenykedett, csak most nyilvánosan rendezett jelenetet a korábbi alkalmakkal ellentétben (mert hallottam egyet s mást Rafitól). Nem sokáig maradunk ott, mert nem hallottuk mit mond Zsani, azt meg nem akartuk kockáztatni, hogy esetleg észre vegyen minket.
A teremben még gyorsan átnéztem a jegyzeteimet, mert Mrs Duncan felelést ígért, amit egyébként most megúsztam, Emmának kellett beszámolnia róla mit is vettünk az előző órákon. Szegényt nagyon megizzasztotta a tanárnő, de négyest kapott, amit óra után meg is ünnepeltünk a büfében vett meleg teával.
Ötödik órában aztán Carl sikeresen elrontotta a napunkat, nagyon leteremtett minket!
--Jajj, gyerekek, ezt nem hiszem el --kezdte csalódottan, miután túl voltunk a létszám ellenőrzésen.  --Miért csináljátok ezt? Én mindent megteszek, hogy belétek verjem a tananyagot, de ti nem tanultok! --mondta immár kissé felemelt hangerővel. --Nem mondhatjátok, hogy nem próbálok segíteni! Szerintem ennyi kísérletet és plusz gyakorlást egyik tanár se csinál. És azt talán megengedik, hogy tegezzétek őket? Nem hinném --rázta a fejét. --Mert nem is érdemlitek ezeket meg! Istenem, a fizika átlag a legrosszabb az osztályban! Vannak, akik a bukást se fogják megúszni, hiába szereznének még a héten ötöst... --Mind síri csendben hallgattuk. Nem mondom, hogy azért, mert magunkba akartunk szállni, inkább sajnáltuk Carlt. Ő tényleg mindent megtett, hogy jók legyünk fizikából, de egyszerűen nem megy. Ez egy NEHÉZ tantárgy. --Hát mit csinálok rosszul?! --A  mondatot magának szánta, ezt hallottuk a hangsúlyból, szóval meg se próbáltunk válaszolni. --Á, vegyétek elő a füzeteket, számoljunk egy kicsit. Következő órán számonkérés lesz.
És mi elővettük a füzeteinket, és engedelmesen írtunk. Most az egyszer tényleg mintadiákok voltunk.

Bár megígértem magamnak és a lányoknak is, hogy hanyagolom ezt a témát, de délután, mikor Lisette-éknél sütit sütöttünk nem tudtam megállni, hogy felhozzam Márk délelőtti "akcióját".
--Lis, szerinted... jelentett neki valamit a folyóson történt... dolog? --kérdeztem a muffin tésztájának keverése közben.
--Biztosan. Különben nem állt volna csak úgy Zsanival szemben. Meg se próbálta tagadni! --felelte, miközben epret aprított. (Amúgy honnan van nekik eprük a tél közepén?)
 --Szóval nyugodtan bevallhatom, hogy én is szeretem, mert biztos nem fog lekoptatni --mondtam inkább csak magamnak.
Lis nem válaszolt, csak kedvesen mosolygott rám. Pár eperdarabot dobált a tésztához, majd miután összekevertem, elkezdtük megtölteni a formákat. Amíg sültek, addig elkészítettük a tetejükre a krémet, amibe raktunk egy kevés piros ételfestéket is, hogy szép rózsaszín árnyalata legyen.
--Amúgy honnan van epretek? --néztem kérdőn a barátnőmre, aki epret és tejet rakott a turmixgépbe. 
--A fagyasztóból --válaszolta nevetve. Jó, tényleg hülye kérdés volt. Honnan máshonnan lenne?
Feldíszítettük a kész muffinokat, krémet és színes cukrot raktunk a tetejükre, majd az eperturmixokkal együtt bevittük a tálcát a nappaliba.
--Lányok, ez gyönyörű lett! --ámuldozott Lisette anyukája. --Ha az íze csak fele olyan jó, mint a kinézete, akkor nem fogok csalódni.
Evés-ivás közben megnéztünk egy romantikus filmet (nem emlékszek a címére). Amúgy szeretek Lisette-éknél lenni, mert az anyukája nagyon kedves. A kutyáját is nagyon szeretem, mert mindig az ölembe teszi a fejét, hogy simogassam, és az annyira cuki!
Apa jött értem fél hétkor, de csak a kocsiban váltottunk pár szót, mert hazaérve rohantam fel tanulni. Holnap félévi tesztet írunk kultúrából!