Szeptember 13., Kedd

Remélem van, aki ebben a nagy melegben is követ. :) 

1. Látogassatok meg facebook-on! :) https://www.facebook.com/MelElete
2. Köszönöm az összes tanácsot! Igyekszem megfogadni őket, hogy fejlődjek. :) 

Egyik napról a másikra beköszöntött az ősz. A tomboló szél hatására a fák összes levele lehullott, aranyszőnyeget alkotva a járdán. A levegő is lehűlt, reggel vastag pulcsit kellett felvennem és hosszú farmert. Ha belegondolok, pár napja még ruhában mentem suliba, most meg már elő kéne szedni a kabátomat a szekrényből. A magyarországi időjárás elég kiszámíthatatlan. Sokkal könnyebb volt abban a két évben, amíg Londonban éltünk.

A hazai rendszer szerint a 4.o. utáni nyáron költöztünk ki. Eleinte furcsálltam az esős időjárást, de hamar megszoktam. Csak arra kell figyelni, hogy mindig legyen nálad esernyő. 

Az iskola is más volt. Anyáék nem államiba írattak be, mert szerintük ott nem kaptam volna meg a személyre szabott figyelmet. Így kerültem egy puccos magánsuliba, ahol egyenruhát kellett viselni: kék rakott szoknya, fehér blúz és az iskola címerével ellátott nyakkendő. A fiúk ruháját direkt nem mondtam, mert ott nem voltak fiúk. Igen, egy lányiskolába jártam. Nem mondom, hogy élveztem, de sokat dobott az angolomon, az biztos. A tanárok mindenben készségesen segítettek, ahogy az idősebb diákok is.

Patrikot sem államiba íratták, hanem egy fiúnevelő-intézetbe. Ez számára azt jelentette, hogy ott is kellett laknia. Az iskola egy kisvárosban volt nem messze Londontól, de csak havonta egyszer jöhetett haza. Hát, nem tudom ez mennyire vált a javára...

Janka akkor kezdett el oviba járni, így ő is elég korán találkozott az angollal. De nem baj, legalább az alapok már megvannak nála.

Azt még nem írtam, azért mentünk ki, mert anyuék elvállaltak egy ottani munkát. Lett volna lehetőségünk, hogy maradjunk még, de a szüleim a céggel jobban szerettek volna itthon sikereket elérni.

Szóval arra akartam kilyukadni, hogy bár majdnem mindig esett, de legalább tudtam mire számítsak.

Mire beértem a suliba a szél teljesen összekócolta a hajam, így először a mosdóba mentem megigazítani. Elég hamar sikerült rendbe hoznom, és már mentem is a terembe... Ahol ott volt Lisette! Rögtön odarohantam hozzá, és faggatni kezdtem, mit keres itt.

--Hát jöttem suliba --közölte ezt az egyértelmű tényt.

--De... De nem úgy volt, hogy a héten nem jössz?

--Dehogy! Már tegnap is jöhettem volna, csak anya elcipelt a dokihoz még egyszer a biztonság kedvéért.

--De... Nem azt mondtad szombaton...   

--Azt mondtam, hogy nem szeretnék otthon maradni és a héten már jönni fogok.

Úgy nézett ki, hogy totálisan félreértettem a helyzetet. Hát persze, telefonálás közben próbáltam kikergetni Patrikot a szobámból! De legalább már jött Lisette! (Úristen, tényleg ennyiszer használom ma a 'de' szót?!)

A nap egyébként szerencsére nyugis volt. Irodalmon az ofő felhívta a figyelmünket, hogy legyünk jók Takács duplaóráján. Aztán szúrós szemmel nézett végig rajtunk, és 'A többit majd csütörtökön' kijelentéssel bele is kezdett az új anyagba. Ennek is nézzük a jó oldalát: elfelejtett feleltetni. 

Spanyolon házinak fordítást kaptunk. Most komolyan: két hete tanuljuk csak a nyelvet! Hogy képes ilyen házit adni?! Már megnéztem, és alig értek pár szót a szövegből. Asszem a tanárúr sokat vár tőlünk. Rafinak most nem volt ideje rám, viszont Paloma felajánlotta a segítséget és át is jött este, hogy megcsináljuk.

Mellesleg anyáéknak még mindig nem mondtam meg az egyest kémiából. Nem tudom mikor kéne. Mostanában olyan elfoglaltak...