Szeptember 12., Hétfő

Na, itt is volna az új rész. :) Márknak kicsit több szerepe lett benne, mint szerettem volna, de ez van, ha egy szereplő kezd a fejedre nőni. :)

500 - köszönöm *.* 

A hétvégém egész jól telt.

Szombaton családi napot tartottunk, mert Jeremy a többi cserediákkal találkozott. Tihanyt néztük meg, utána pedig fürödhettünk a Balcsiban. Mert hiába vagyunk már benne jócskán a szeptemberben, az idő - és a víz is - még egész meleg. Mi Jankával nagyon élveztük, csak Patrik lázadt, hogy ő ma egész mást akart csinálni. De ez van, így járt. 

Vasárnap délután átjöttek Márkék - az egész család! Az apja tényleg nem viccelt, mikor azt mondta, hogy szeretné megismerni a szüleimet. A felnőttek az udvar végében álló fa asztalnál ültek, a kicsik labdáztak, Márk és én pedig a hintaágyban beszélgettünk.

--Hogy van Lisette?

--Jobban, de a héten még nem jöhet --feleltem szomorúan.  

--Az gáz. Mindennap viszed neki a leckét?

--Aha. Csak azt sajnálom, hogy lemarad a jövő hétről. --Márk értetlen tekintetét látva folytattam. --Tudod, most kell majd szakkört választani! A tanárok majd elmondják, mik a lehetőségeink.

--Ja, valami rémlik. --Láttam Márkon, hogy valami nyomasztja, de nem akartam rákérdezni. Talán valami családi ügy. Ha olyan úgyis elmondja, nem? (Ugye???)

Biztos eszedbe jutott már, hogyha ilyen mozgalmas hétvégém volt, akkor mikor tanultam. Talán péntek este, mikor hazajöttem Lisette-től? Vagy vasárnap délelőtt? Sajnos egyik se.

Az első pofont nyelvtanon kaptam, mikor kiderült, hogy dogát írunk a könyvtárakból. Egyedül a szomszédaimra számíthattam, de hiába. Gabó nem tudott semmit, Áron pedig nagyon rondán ír, nem tudtam elolvasni. Beszélni nem mertem, a tanárnő mindent meghallott. A legkisebb pisszegést is.

Már ez rányomta a bélyegét az egész napomra.

Törin valami filmet néztünk, de nem figyeltem, duplatesin pedig futottunk - megint. 

A második pofon kémián ért, mikor a Mrs Duncan kihívott felelni. Egy komoly gond volt: a témára csak általánosból emlékszem, azt pedig magyarul vettük. Fogalmam sem volt, hogy mondjam el angolul. Nem tanultam meg a szavakat. Márk megpróbált súgni, de Ivana direkt úgy fordult, hogy eltakarja. Kösz szépen. Emma és Leon mutogatni próbáltak, de ezzel csak annyit értek el, hogy Mrs Duncan Leont is kihívta felelni (kicsit pikkel rá). Még együtt se tudtunk volna összehozni egy kettest, úgyhogy a tanárnő nagyon kiakadt ránk. Plusz Márk kilökte Ivanát a padból, amin a tanárnő csak még jobban felhúzta magát, úgyhogy következő órán doga. Ez az, borítsuk ki a tanárunkat rögtön a tanév elején.

 Egész szünetben egymás szavába vágva magyaráztunk, szitkozódtunk, kiabáltunk. Szóval hangzavar volt. Ennek köszönhetően észre sem vettük, hogy becsöngettek. Arra eszméltünk fel, hogy Szép Viktória a torkát köszörülve állt a tanári asztal mellett.

--Zavarok? Visszajöjjek később? --Kérdezte mosolyogva. Végre egy kedves, fiatal tanárnő, aki (eddig még) szeret minket.

Az órán egyébként énekeltünk. (Aztaaaa.) Ez önmagában nem olyan nagy szám, de a tanárnő úgy oldotta meg, hogy az óra felében vettük a tananyagot, a másik felében mai slágereket énekeltünk.

Órák után Márk felajánlotta, hogy eljön velem Lisette-hez. Ennek csak kicsit örültem, mert így nem tudunk majd Lisette-tel lányos dolgokról beszélgetni. (Értsd: Áronról)  De mindegy, az majd meglesz este telefonon.

--Hogy-hogy most nem mész az ikrekért?

--Már otthon vannak. Ma csak négy órájuk volt --mondta irigykedve. Tényleg! Janka is említette, hogy milyen rövid napja lesz. 

--De jó egyeseknek! --Egyetértettem Márkkal. A kicsiknek sokkal jobb az órarendjük.

Amikor odaértünk, Lisette épp teát ivott. Kicsit félrenyelte, mikor meglátta Márkot a szobaajtóban. Szegény percekig köhögött. Gyorsan odaadtam neki a leckét, majd elmeséltem milyen rossz napom volt, plusz panaszkodtam egy sort Ivanára. Itt Márk hozzátette, hogy órán kilökte a padból. Lisette szomorkodott, hogy ő mindenről lemaradt. Megmutatta, hogy ő mit csinált napközben: a régebbi képeit rendezgeti. Nem is tudtam róla, hogy szeret fotózni! Azt mondta régi szenvedély, mostanában nem nagyon volt rá ideje. Néztem, és valami zseniális fényképeket készített! Mivel a fontos dolgokról úgyse tudtunk volna beszélgetni (Márk!), így hamar elköszöntünk. Természetesen később mindent bepótoltunk.