Szeptember 15., Csütörtök

Igen, ma csütörtök van. És igen, ma az első óra osztályfőnöki volt. Elég kemény volt, de valahogy sikerült túlélni.

Szóval óra elején Kelemen beírt a naplóba, majd nagy sóhajtással becsukta. Ez kb annyit jelenthetett, hogy "Hol is kezdjem?".

--Nos Leon! Elmondanád nekem, miért is ilyen viharos a kapcsolatod Mrs Duncannel? Mást sem hallok tőle, csak rád panaszkodik!

--Tanár úr, az úgy volt... --kezdte Leon elgondolkozva --tudja pont egy hete, a tanárnő azt mondta rám, hogy én LEONARD vagyok, és olyan név, hogy Leon nem is létezik! --szinte már kiabált. --Az lett a baja, hogy én kiakadtam ezen! Pedig nekem ez a nevem! Senki ne mondja, hogy ilyen nincs!

--Leon, nyugodj meg! Biztosíthatlak, hogyha csak ennyi a gond, akkor beszélek a tanárnővel. Ugyancsak ide tartozik, valaki elmesélné nekem, mi is volt hétfőn kémián?

Mindenki lapított, azon gondolkoztunk, hogy is kéne az ügyet tálalni. Végül én kezdtem el beszélni.

--Feleltem órán. Öhm, volt egy kis gondom az... az angol szavakkal.

--Megpróbáltunk neki súgni --szólt közbe Emma. --De csak azt értük el, hogy a tanárnő Leont is kihívta.

--Én is próbáltam segíteni neki, de IVANA direkt úgy ült, hogy eltakarjon --mondta Márk felháborodva.

Itt egy kis hangzavar támadt, mert Ivana közbeszólt és Márkkal veszekedni kezdtek. Közben Emma a tanárnő viselkedéséről magyarázott, Aida pedig Ivanát vette védelmébe. Arról ne is beszéljünk, hogy Gabónak mindez gyors volt, így folyamatosan Áront kérdezgette, hogy miről van szó. 

--Csendet! --Szólt végül az ofő. --Ez így nem mehet tovább gyerekek! Tőletek zeng az iskola. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha külön ültetnélek titeket --fordult Márkékhoz. -- Például előre jöhetne Csongor! Úgy hallottam nem szoktál túl sokat figyelni órákon.

--Nem! Tanár úr, én nem akarom, hogy az üljön mellettem! Ez nem ééééér! --sipákolt Ivana.

--Rendben! Akkor mindenki a helyén marad --döntött végül Kelemen. --De nem akarok több panaszt rátok!

Biztosítottuk róla, hogy ezentúl jók leszünk, és senki nem fog veszekedni a padtársával - órán. Hogy mi lesz szünetekben... az majd kiderül.

 --Akkor már csak egy dolog van hátra. A szakkörök. Tudom mit ígértem, és sajnálom, de elfoglalt voltam. Úgyhogy mindent ma kell megosztanom veletek. Tessék, ezeket osszátok ki!

Mindenki kapott egy-egy listát a szakkörök időpontjáról. Nekem nagyon megtetszett a tánc, de nem tudom jelentkezek-e.  Attól függ jön-e más is az osztályból. Ezen kívül láttam még különböző nyelvi órákat, énekkart, rajzot, még KRESZ-t is! Az ofő szerint ez utóbbin az autóvezetés alapjait tanulhatjuk meg (az elsősegélyt is). Persze voltak a listán sportok is, pl foci és kosárcsapat, de lehet úszásra járni, vagy futni. Szóval van választási lehetőségünk.

Angolon levelet kellett írnunk, tesin fociztunk, kémián meg doga volt. Mondanom se kell, megint kudarcba fulladt az óra.

Óra előtt mindenki a könyvet bújta, hátha sikerül megjegyeznie valamit. Én hátra fordultam Monóhoz és egymást kérdeztük ki. Vagyis ő megpróbált minél több szót beleverni a fejembe. Tudtam, hogy sok múlik ezen a dolgozaton: lehetetlen otthon kimagyarázni még egy rossz jegyet. A többiek is idegesnek tűntek, nem csodáltam.

Aztán megszólalt a csengő és eljött az igazság pillanata. Mrs Duncan kiosztotta a lapokat... És egy emberként kiáltottunk fel.  A feladatok nehezebbek voltak, mint amiket órán átvettünk, sőt! Volt benne néhány olyan képlet, amiket még sose láttunk. (Arról ne is beszéljünk, hogy néhányan a kérdést se értettük.) Páran megpróbáltak beszélni a tanárnővel, de meg se hallgatta őket. Nagyon kiakadtunk rá. A végén Márk szedte össze a lapokat és azt mondta, senki nem írt semmit a nevén kívül.

Nagyon kiakadtam, Lisette megpróbált felvidítani. Hogy elterelje a figyelmemet, a tegnapi napjáról mesélt.

--Suli után mentünk a Fő térhez, és a srácok, Leon meg Márk, képzeld bringáztak! Sőt, Áron is maradt, csak a későbbi vonattal ment haza! Tök jó volt, mert jött Emma és Kelly is.

--Biztos szuper volt. És volt lehetőséged beszélgetni Áronnal - kettesben?

--Igen --válaszolta csillogó szemekkel. --Mikor a csajok bementek az egyik boltba, Leon meg valami trükköt tanított Márknak. Mi meg dumáltunk mindenféléről...

És Lisette elmesélte az egész beszélgetés. Szóról-szóra. Épp elkezdtük volna elemezni, de becsengettek, és megint jött az a bácsi. Ma se tanultunk, csak valamilyen kísérleteket néztünk DVD-n. Mondjuk az elején még figyeltem, de a mágnesnél már leveleztem.

A földrajz helyett meg infó volt, így elmaradt az utolsó óránk. Hát persze, hogy örültünk neki.

Haza - természetesen - Márkkal mentem.

--Nem is tudtam, hogy Leon is BMX-es --mondtam, mire értetlenül meredt rám. --Lisette mesélte, hogy tegnap bringával voltatok.

--Ja, igen. Azt mondja inkább deszkázik, de az most használhatatlan.

--Használhatatlan? --vontam föl a szemöldököm.

--Hagyjuk --csak vigyorgott és megrázta a fejét.

Egész úton nevettünk, el se akartunk válni egymástól. A házunk előtt is beszélgettünk még egy órán keresztül. Sajnos esni kezdett az eső így bementem, Márk meg átrohant az úton - pont egy kocsi előtt. Szerencsére nem lett baja, csak a sofőr tenyerelt rá a dudára.

Ma se vallottam be a kémiát, pedig volt rá alkalmam. Több is. Pedig nemsokára muszáj lesz előállnom vele.

Vacsi után olvastam. Mindig is szerettem a könyveket, csak néha kevés időm van. Most szakítottam rá. Imádom, mikor a történet elkalauzol egy másik világba. Kikapcsolódásnak tökéletes.