Anya próbált rávenni, hogy kabátot is vigyek, de mondtam, hogy nem kell, úgyis csak plázán belül leszünk, ott meg meleg van, és nem akarok egész nap dzsekivel a kezemben mászkálni. Meglepődtem, de könnyen belement, bár ennek valószínűleg köze van ahhoz, hogy Janka folyamatosan hisztizett, Patrik meg a kedvenc ingét kereste, mert abban akart Lauráékhoz menni, akik meghívták ebédre.
Háromnegyed tíz után találkoztunk a lányokkal az éttermeknél, majd gyorsan megbeszéltük a programot.
--Na, a film csak fél háromkor kezdődik, szerintem addig vásároljunk, meg majd előtte kajáljunk! --mondta Lis, mi meg lelkesen bólogattunk.
Rögtön belevetettük magunkat a boltok forgatagába, felpróbáltunk vagy száz ruhát, amiket persze eszünk ágában se volt megvenni. Voltak köztük csodaszépek, de drágák, meg akadt azért egy-két ritka ronda darab. Rengeteget nevettünk az extrém összeállításokon, és jó sok fényképet csináltunk. Azért néhány helyen vennünk is kellett valamit, mert a biztonsági őrök furán néztek ránk. Én egy lila kötött pulcsit újítottam be, hozzá illő sállal, Lisette-nek egy barna szövetnadrág nyerte el a tetszését, Paloma néhány mintás pólót vett, Monó pedig egy kockás szoknyába szeretett bele.
Később bementünk a könyvesboltba, és amíg én valami jó kis regényt kerestem, addig a lányok szakácskönyveket és képes albumokat nézegettek. Aztán az egyik sorban belebotlottam Lillába.
--Szia! Mi újság? --ölelt meg.
--Szia! Semmi különös, az osztálytársaimmal jöttünk moziba. És te?
--Anyával eljöttünk kabátot venni --vonta meg a vállát. --De képzeld! Ide fogunk költözni, és félévtől én is a sulidba fogok járni!
--Azta, ez komoly? Az tök jó! --lelkesedtem. --És milyen osztályba?
--Hát, sajna nem a kéttannyelvűbe, mert nem vagyok elég jó angolból, bár amúgy is művészetibe szeretnék kerülni, de még nem jeleztek vissza, hogy sikerült-e a felvételi. Ha nem, akkor marad a sima tagozat.
--Remélem felvesznek a B-be, Beni is oda jár, meg a barátnőm spanyolról.
--Aha. Bocsi, most mennem kell. Anya már aggódik --mondta, majd felvette a folyamatosan rezgő telefonját. A kijárattól még visszaintett, majd elsietett a mozgólépcsők felé.
--Ő meg ki volt? --állt meg mellettem Lis.
--Ja, Lilla. Barátnőm még általánosból. A többiek?
--Paloma talált valamilyen sütis receptkönyvet, amiből majd Rafinak készít valamit, épp most fizetik ki.
--Rendben, akkor menjünk.
Mivel sok táskánk volt, ezért beadtuk őket a csomagmegőrzőbe. Voltam már moziban sok cuccal, és nem akartam újra átélni azt az élményt, mikor átverekszem magam a sor közepére, közben meg mindenkit leütök.
--Szerintem ebédezzünk --nézte meg az óráját Monó. --Egy óra van.
A mekiben vettünk kaját, de természetesen olyat, amiben csirkehús és sok saláta van. Azért vigyázni kell, nehogy elhízzunk. :)
Én fizettem először, úgyhogy tálcával a kezemben forgolódtam, hátha meglátok egy üres helyet. Egyszer csak megállt mellettem Leon, én meg majdnem eldobtam a csibeburgeremet.
--Te jó ég! Megijesztettél! Mit keresel itt? --néztem rá kíváncsian, miközben még mindig szaporán vettem a levegőt.
--Bocs, csak beugrottunk a srácokkal --mutatott az egyik asztal irányába, ahol Márk, Rafi és Áron beszélgettek. Rögtön leesett, hogy nem véletlenül vannak ott. Biztos Paloma mondta Rafinak, hogy mi a tervünk mára, és a fiúk úgy döntöttek, csatlakoznak. Le mertem volna fogadni.
Közben a lányok is odaértek hozzánk, majd mind követtünk Leont a fiúk asztalához (pont volt mellettük szabad hely).
--Ez biztos nem véletlen --súgtam oda Lisnek, aki egyetértően bólogatott.
Hát így történt, hogy csatlakoztunk a fiúkhoz, és együtt ebédeztünk. Én Leon mellett ültem, aki nem hoz lázba, mióta barátom van, de attól még megállapítottam, hogy irtó jól néz ki. Lisette közém és Áron közé telepedett, Paloma természetesen Rafihoz, Monó meg Márk mellé.
Nagyon jól elvoltunk, nem is éreztük, hogy múlik az idő. A srácok viccesebbnél-viccesebb sztorikkal szórakoztattak minket, és megmutatták, hogy mesterien tudnak utánozni egy-két tanárt. Igazából már sem érdekelt, hogyan és miért kerültek oda, örültem a társaságuknak. Egyszer elkaptam Márk pillantását, de gyorsan elfordult, és Monóhoz kezdett el beszélni. Meg sem próbáltam megfejteni ezt a jelenetet, mert már (majdnem) sikerült elhitetnem magammal, hogy Márk túl van rajtam.
A nagy nevetések közepette Paloma hirtelen felkiáltott.
--A film! Negyed óra és kezdődik!
Gyorsan felkaptuk a táskánkat, és rohantunk a mozihoz. Persze nem volt kérdéses, hogy a fiúk is velünk tartanak, sőt, szerintem eleve úgy tervezték. Szerencsére még sikerült egymás mellé jegyet kapnunk, és viszonylag magasra. Bevásároltunk popcornból és kólából, majd be is ültünk felülről a harmadik sorba. Igazából nem is tudom hogy történt, de Márk mellé kerültem. Kész. A másik oldalamon nem volt senki, mivel a legszélső széken ültem. Arra számítottam, hogy az egész film alatt csendben kell lennem, és nem tudok majd megjegyzéseket tenni, de nem így történt!
Kábe negyed órája ment a Testcsere, mikor Márk odahajolt hozzám.
--Biztos reggelre egymás testében ébrednek --suttogta.
--Már láttad? --kérdeztem, mikor tényleg ez történt.
--Ne, de várható volt --mosolygott.
Ez a rövid szóváltás eszembe juttatta, hogy miért is kedveltem meg olyan hamar Márkot. Felébredt bennem a remény, hogy talán újra lehetnénk barátok. És most rendesen, nem úgy mint régen. Még váltottunk pár szót a film alatt, de kezdetnek ez is elég. Ha másnak nem, hát bizonyítéknak tökéletes: biztosan nem utált meg örökre.
Bár csomó hasonló történetű film van, azért ez sem okozott csalódást. Miután vége lett, még beültünk egy kávézóba, hogy átbeszéljük, kinek mi tetszett a legjobban, de sajnos nem tudtunk sokáig maradni, mert anya nem sokkal öt után telefonált, hogy úton van értünk (üzleti vacsorára készültek apával, így később nem tudott volna hazavinni). Lisette-el elköszöntünk, majd kivettük a cuccunkat a megőrzőből, és a parkolóban vártuk anyát.
--És beszélgettünk! --meséltem neki lelkesen a moziban történteket. --Szóval azt hiszem nincs harag, és talán még lehetünk jóban.
--Lehet --bólogatott. --Én meg Áronnal dumáltam végig szinte az egész filmet! Monó kétszer is ránk szólt --nevetett.
--Az jó! Valami alakul... --kacsintottam.
--Igen, az jó lenne!
Aztán anyu felvett minket, és csak otthon folytattuk a beszélgetést. Egyébként kaptunk bébiszittert is, mivel Patrik nem szándékozott haza jönni, anyáék meg nem akartak minket egyedül hagyni Jankával. Bár annyira nem zavart minket, inkább csak a húgommal foglalkozott.
Mindig örülök, ha Lisette itt alszik nálam, mert ilyenkor mindig kitalálunk valami őrültséget. Például ma távcsővel figyeltük, hogy Márk mikor ér haza. Egyébként DVD-ztünk, teszteket töltöttünk a neten, beszélgettünk, és kivételesen már éjfélkor ágyban voltunk. Azt hiszem egy kicsit fárasztó volt ez a nap.
 |
| http://www.polyvore.com/cgi/set?id=62121599 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése