A nap legérdekesebb része kétség kívül a duplatesi volt. Németh Attila még óra előtt szólt, hogy ne öltözzünk át, az első órában mindenképp meg akar beszélni velünk egy fontos dolgot. Ezen nagyon meglepődtünk, egész szünetben találgattunk, hogy miről lehet szó. Rájött, hogy néha nincs is bajunk, csak nem akarunk tesizni, és azért kérünk felmentést? Vagy felhívta Emma anyukáját, és kiderült, hogy Emma minden egyes alkalommal ugyanazt az igazolást mutatta be? Ilyen, és ehhez hasonló dolgok jutottak eszünkbe, mert elég kreatívak tudunk lenni, ha arról van szó, hogy kihagyjuk a tesiórát.
Mikor belépett az öltözőbe, mind elhallgattunk, és figyeltük, ahogy leül az egyik padra, majd lerak egy halom papírt.
--Nos, lányok --kezdte a tanár. Nem tűnt mérgesnek, úgyhogy megnyugodtunk. --A dolog, amiről beszélnünk kell nem más, mint az évvégi jegyetek. --Idegesen összesúgtunk, fogalmunk se volt, miért olyan fontos ez novemberben. --Nyugalom! Arról van szó, hogy januártól ezt a duplaórát mindenki azzal tölti, amivel szeretné. Az egyetlen kikötés, hogy a választott sportból májusban bemutatót kell majd tartanotok a szüleiteknek és a testnevelő tanároknak. Itt van nálam egy lista a lehetőségeitekről --mutatott fel egy lapot, majd odaadta az egész kupacot Ivanának, hogy ossza ki. --Ne aggódjatok, az A-sok is erre kapnak majd jegyet, ez nem csak a ti feladatotok. Egy hónapot kaptok a döntésre --mondta, mikor már mindenki a kezében tartotta a listát --, de jól gondoljátok meg mit választotok! A bemutató nagyban befolyásolja majd az évvégi osztályzatot.
--Tanár úr! Ez azt jelenti, hogy egyedül kell felkészülnünk? --kérdezte Kelly.
--Természetesen nem. A szünet utáni első órán lediktáljátok hogy döntöttetek, és én majd mindenben segítek. Tanácsokkal, gyakorlati elemekkel, amire csak szükségetek van.
--És... mást is lehet választani ezeket kívül? --szólt Stella halkan. --Mert én lovagolok, és szívesen tartanék abból bemutatót, ha lehetne...
--Hmm, lehetséges --gondolkozott Németh. --Megbeszélem az igazgatóval, de ha meg is engedi, a helyszínt szinte biztos, hogy neked kell majd biztosítanod.
--Tanár úúúúúr, a döntésben is tud segíteni? Vagy legalább tanácsot adni --mondta Emma, és látszott rajta, hogy szenved. Valószínűleg ötlete sincs, mit válasszon, legalábbis az eddigi órákon még nem láttam, hogy bármiben annyira jó lenne.
--Kérhetitek a véleményem, de ez nem az én döntésem. Más kérdés esetleg? --nézett körbe. Mindenki hallgatott, így a tanár csak összecsapta a kezét. --Rendben, akkor öltözzetek! Tíz perc múlva sorakozó a csarnokban.
Gyorsan átöltöztünk, közben persze be nem állt a szánk. A többségnek tetszett az ötlet, de a sportágukat csak ketten vagy hárman tudták már most. Köztük én is: kétség kívül talajtornából vagyok a legjobb.
A második tesit egyébként futással töltöttünk, de óra végén még belefért egy kis kötélmászás is.
Aztán kémián Mrs Duncan a "kedvencét" feleltette, Leont. Szegény egész órán a táblánál állt, és bár semmit se tudott, azért a tanárnő folyamatosan kérdezgette. Közben mi szorgosan lapozgattuk a könyvet, hátha tudunk neki súgni, de sajnos így is egyest kapott. Mi meg otthonra egy csomó házit, ráadásul a mai órát anyagát is magunknak kell kidolgozni.
És a szünetben kinéztünk az ablakon, és havazott! Sűrű pelyhekben szállingózott a hó, már a földön is alkotott egy vékony réteget. Gyorsan felkaptam a kabátomat, és Lisette-et magammal húzva rohantunk kifelé. Az udvaron csatlakoztunk a fiúkhoz, akik hógolyóztak, majd perceken belül csurom vizesek lettünk. Mikor félreálltunk, hogy kicsit kifújjuk magunkat, megláttuk az ajtóban álló Szép Viktóriát.
--Ó, tanárnő, elnézést! Már megyünk is órára! --mentegetőztem.
--Semmi gond, megengedtem az osztálynak, hogy kint töltsétek az órát --legyintett.
Lassan a többiek is kijöttek, és mindenki talált magának valami elfoglaltságot: Stella, Kelly és Ági hóembert építettek; Emma és a fiúk beszálltak a hógolyózásba, kivéve Csongort, aki lehajtott fejjel sétált, és rugdosta a havat; Aida és Ivana beszélgettek az ajtó mellett, remélve, hogy ott nem dobálják meg őket; Paloma és Monó pedig hóangyalt készítettek.
Egy darabig Lisette-el csak ácsorogtunk, de Áron megdobta, így ő is felvett egy marék havat, majd futás közben golyóvá formálta. Szóval ők vidáman kergetőztek, én meg egyedül ácsorogtam, és felfelé nézve hagytam, hogy a hópelyhek az arcomon olvadjanak el. Jó érzés volt egy kicsit relaxálni, de maximum két percet töltöttem így, mert a fiúk engem néztek ki maguknak, így nagyon hamar a hócsata közepében találtam magam.
Mikor belépett az öltözőbe, mind elhallgattunk, és figyeltük, ahogy leül az egyik padra, majd lerak egy halom papírt.
--Nos, lányok --kezdte a tanár. Nem tűnt mérgesnek, úgyhogy megnyugodtunk. --A dolog, amiről beszélnünk kell nem más, mint az évvégi jegyetek. --Idegesen összesúgtunk, fogalmunk se volt, miért olyan fontos ez novemberben. --Nyugalom! Arról van szó, hogy januártól ezt a duplaórát mindenki azzal tölti, amivel szeretné. Az egyetlen kikötés, hogy a választott sportból májusban bemutatót kell majd tartanotok a szüleiteknek és a testnevelő tanároknak. Itt van nálam egy lista a lehetőségeitekről --mutatott fel egy lapot, majd odaadta az egész kupacot Ivanának, hogy ossza ki. --Ne aggódjatok, az A-sok is erre kapnak majd jegyet, ez nem csak a ti feladatotok. Egy hónapot kaptok a döntésre --mondta, mikor már mindenki a kezében tartotta a listát --, de jól gondoljátok meg mit választotok! A bemutató nagyban befolyásolja majd az évvégi osztályzatot.
--Tanár úr! Ez azt jelenti, hogy egyedül kell felkészülnünk? --kérdezte Kelly.
--Természetesen nem. A szünet utáni első órán lediktáljátok hogy döntöttetek, és én majd mindenben segítek. Tanácsokkal, gyakorlati elemekkel, amire csak szükségetek van.
--És... mást is lehet választani ezeket kívül? --szólt Stella halkan. --Mert én lovagolok, és szívesen tartanék abból bemutatót, ha lehetne...
--Hmm, lehetséges --gondolkozott Németh. --Megbeszélem az igazgatóval, de ha meg is engedi, a helyszínt szinte biztos, hogy neked kell majd biztosítanod.
--Tanár úúúúúr, a döntésben is tud segíteni? Vagy legalább tanácsot adni --mondta Emma, és látszott rajta, hogy szenved. Valószínűleg ötlete sincs, mit válasszon, legalábbis az eddigi órákon még nem láttam, hogy bármiben annyira jó lenne.
--Kérhetitek a véleményem, de ez nem az én döntésem. Más kérdés esetleg? --nézett körbe. Mindenki hallgatott, így a tanár csak összecsapta a kezét. --Rendben, akkor öltözzetek! Tíz perc múlva sorakozó a csarnokban.
Gyorsan átöltöztünk, közben persze be nem állt a szánk. A többségnek tetszett az ötlet, de a sportágukat csak ketten vagy hárman tudták már most. Köztük én is: kétség kívül talajtornából vagyok a legjobb.
A második tesit egyébként futással töltöttünk, de óra végén még belefért egy kis kötélmászás is.
Aztán kémián Mrs Duncan a "kedvencét" feleltette, Leont. Szegény egész órán a táblánál állt, és bár semmit se tudott, azért a tanárnő folyamatosan kérdezgette. Közben mi szorgosan lapozgattuk a könyvet, hátha tudunk neki súgni, de sajnos így is egyest kapott. Mi meg otthonra egy csomó házit, ráadásul a mai órát anyagát is magunknak kell kidolgozni.
És a szünetben kinéztünk az ablakon, és havazott! Sűrű pelyhekben szállingózott a hó, már a földön is alkotott egy vékony réteget. Gyorsan felkaptam a kabátomat, és Lisette-et magammal húzva rohantunk kifelé. Az udvaron csatlakoztunk a fiúkhoz, akik hógolyóztak, majd perceken belül csurom vizesek lettünk. Mikor félreálltunk, hogy kicsit kifújjuk magunkat, megláttuk az ajtóban álló Szép Viktóriát.
--Ó, tanárnő, elnézést! Már megyünk is órára! --mentegetőztem.
--Semmi gond, megengedtem az osztálynak, hogy kint töltsétek az órát --legyintett.
Lassan a többiek is kijöttek, és mindenki talált magának valami elfoglaltságot: Stella, Kelly és Ági hóembert építettek; Emma és a fiúk beszálltak a hógolyózásba, kivéve Csongort, aki lehajtott fejjel sétált, és rugdosta a havat; Aida és Ivana beszélgettek az ajtó mellett, remélve, hogy ott nem dobálják meg őket; Paloma és Monó pedig hóangyalt készítettek.
Egy darabig Lisette-el csak ácsorogtunk, de Áron megdobta, így ő is felvett egy marék havat, majd futás közben golyóvá formálta. Szóval ők vidáman kergetőztek, én meg egyedül ácsorogtam, és felfelé nézve hagytam, hogy a hópelyhek az arcomon olvadjanak el. Jó érzés volt egy kicsit relaxálni, de maximum két percet töltöttem így, mert a fiúk engem néztek ki maguknak, így nagyon hamar a hócsata közepében találtam magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése