December 8., Csütörök

Hétfő óta ma történt végre valami említésre méltó, a köztes napok a 'valahogy eltelt' kategóriába tartoztak. Mindkettő főleg a tanulásról szólt (legalábbis számomra), mivel két nagy témazárót is túl kellett élnem, de a többieket inkább más kötötte le: hát persze, hogy "a hétfői balhé". Igen, már neve is van. Az évfolyam majdnem minden tanulója tud róla, hogy Beni és Márk összekaptak rajtam, és több pletyka is kering arról, hogy mi lehetett az ok. De ezek csak találgatások, próbálom figyelmen kívül hagyni őket. A teljes történetet az érintetteken kívül csak a lányok ismerik (és Rafi, mert Paloma elmondta neki), akik természetesen mind hallgatnak róla. Nem tartozik ez rajtunk kívül senki másra.
Ó, ha tudnám, hogy mi lesz ezután! Mert Benivel azóta nem is beszéltem, hiába hívogatott naponta többször, hiába üzent az összes létező netes oldalon, semmire se reagáltam. A folyosón a lányok őrködtek, a spanyolterembe utolsóként léptem be, nehogy ott keressen, Szabinát is megkértem, hogy a Benivel kapcsolatos dolgokat tartsa meg magának. Azt hiszem, csak félig sikerült magamban lerendeznem a dolgot: mert bár úgy gondolom, hogy Beni nem viselkedett példásan, mégis előfordulhat mindenkivel, hogy téved, vagy hoz egy rossz döntést. De hiába, így sem tudom rávenni magam, hogy meghallgassam. Talán... nem is tudom, a kapcsolatunknak szüksége volna egy kis szünetre. Bár ezt nem egyedül szokás eldönteni, szóval ennél a lehetőségnél is fel kell keresnem Benit.
Talán igaza volt Lisette-nek, amikor ma órák előtt azt mondta, hogy: "Ezt a leckét már biztosan megtanulta és kiszenvedte magát, szerintem ideje lenne beszélned vele." 
Egy darabig elrágódtam ezen, de mivel ofő pontban nyolckor becsukta maga mögött az ajtót, és rögtön rám nézett, tudtam, hogy később kell gondolkodnom.
--Jó reggelt! --köszöntünk kórusban, majd nagy hangzavar közepette leültünk. Mintha csak megnyomtak volna egy gombot, automatikusan mindenki beszélgetni kezdett.
--Elég legyen gyerekek! --csitított minket Kelemen. --Több dologról is kell beszélnünk, többek között a fegyelmezetlenségetekről!
Kábé tíz percben elmondta, hogy melyik tanár kereste meg különböző okokkal (mindenkinek volt egy-két panasza ránk), majd másik tíz percben csak hozzám beszélt arról, hogyha valami gond van otthon, azt neki nyugodtan elmondhatom, mert szívesen segít, hisz nem akarja, hogy rossz jegyeket kapjak, vagy ilyesmi. Illedelmesen megköszöntem a figyelmességét, majd miután visszatért a füzetéhez, én hátrafordultam Monóhoz, és megkérdeztem, hogy ezt a monológot csak én találtam-e furának. Nem, ő is. Megnyugodtam. :)
--Nos, két eseményt szeretnék megemlíteni --szólt újra Kelemen. --Az egyik a hagyományos téli bál, amit a szünet előtt tartanak. Igen, 22-én --lesett a füzetéből. --Aznap délelőtt az iskola diákjai tartanak különböző előadásokat, például táncolnak. --Azok mi vagyunk, esett le, de próbáltam nem törődni a gyomromat szorító érzéssel. --És délután, este pedig "buli" lesz, mint ami Amerikában szokás. Ezzel kapcsolatban jegyezném meg, hogy a fiúknak öltöny, a lányoknak pedig báliruha az előírt viselet. --Ennél a résznél többen is bekiabáltak, én magam alig értettem valamit, de ofőnek valószínűleg sikerült kihámoznia egy kérdést, mert olyasmit kezdett el mondani, hogy nyugodtan kölcsönözhetjük is ruhát, nem kell ezért külön venni. --A másik dolog... figyelem! --kiáltotta el magát. --Tavasszal lesz egy program, aminek a keretein belül az osztályunk néhány tagja, a magyarok közül természetesen, pár hetet Londonban tölt majd. Szeretném ha minél többen jelentkeznétek, ez kitűnő alkalom arra, hogy megtapasztaljátok milyen érzés egy másik országban tanulni. A téli szünet után várom a neveket! --tette hozzá szinte feleslegesen, mivel a csengővel egyidőben az osztály háromnegyede kitódult a folyosóra.
Szerintem ez egy jó ötlet, és ha megengedik a szüleim, akkor biztosan jelentkezek rá. Hiszen itt is angolul tanuljuk a tárgyak többségét, ott se lehet sokkal nehezebb, nem igaz? És annyira, de annyira szeretném újra látni Londont! A Big Bent, a Towert, a Globe színházat, na meg persze a Stamford Bridge stadiont!
Külön élmény volt, hogy angolon pont erről beszélgettünk, jobban mondva az Európa nevezetességeiről. Így jöttem rá arra, hogy el akarok menni Párizsba, meg Rómába, meg Bécsbe a karácsonyi vásárt megnézni, meg Amerikába, meg... Mindenhova! Felnőttként utazgatni akarok. 
Egyébként angol előtt történt egy vicces dolog.
Emmával sétáltunk fel az emeletre (Márk nem várt meg), aztán Csongor, aki előttünk ment, egy pillanatra hátranézett (egyenesen rám), és azt mondta: --Megszöktél otthonról, mi? --és hozzá hitetlenkedve csóválta a fejét.
Erre a rocker lány szemei kidülledtek, majd felém fordulva felkiáltott: --Te, ez beszél! 
Ezen annyira nevettünk, hogy megint mindenki felénk fordult. Csongor nem reagált semmit, pedig biztosan hallotta, hisz alig pár méterre volt tőlünk.

A tesit kihagytam női okokra hivatkozva (nem tudom, mikor kezd el a tanár naplót vezetni erről, de még simán bevette), kémián csendben kellett kidolgozni a tankönyvből a következő elméleti részt (a csendből persze nem lett semmi: főleg azért, mert Emma ahányszor hátrafordult, és meglátta Csongort vagy engem, mindig röhögésben tört ki).
Mikor fizika előtt elkísértem Lisette-et a büfébe, felvetődött, hogy ki-kivel fog menni abba a téli bálba.
--Rafi-Paloma. Az biztos --mondtam. --Monó?
--Hát... nem tudom --nevetett fel Lis. --Te Benivel? Már ha végre ráveszed magad, és megbeszélitek a dolgot. Bár tudok mást, aki szívesen menne veled...
--Tessék? --kérdeztem vissza, mivel az utolsó mondatot nem értettem.
--Semmi, hangosan gondolkoztam --rázta meg a fejét. --Hol tartottunk?
--Hmm, nálad! --mosolyogtam. --Kivel szeretnél menni? Áron?
--Tudod, már nem érdekel --jelentette ki teljes lelki nyugalommal.
--Mi?! Hogy-hogy? --Na, ezen meglepődtem! Eddig annyira oda volt érte! Mi történt?
--Rájöttem, hogy nem az esetem. Kedves, jószívű, helyes, aranyos, meg minden, de... nem is tudom... unalmas! Mármint, gondolj bele! Leon és Márk is bmx-eznek, vagy deszkáznak, minden buliban benne vannak, mellettük mozgalmas lehet minden pillanat! De Áronnal nem. Néha azt veszem észre, hogy beszéd közben teljesen máshol járnak a gondolataim, szóval nem erőltetem a dolgot.
--Még jó, hogy nem jártok, mert a szakítás nehéz lehet --csúszott ki a számon.     
--Benned is felmerült a gondolat? Mármint hogy otthagyd Benit? --kérdezte szomorúan.
--Nem tudom. Talán. Össze vagyok zavarodva.
--Ne aggódj, én melletted állok, és segítek, hogy jól dönts! --karolta át vállam.
A terembe visszaérve eléggé meglepődtünk, mivel ofő ott volt bent, és lázasan magyarázott a többieknek. Gyorsan a helyemre siettem, majd megböktem Emma vállát, hogy kiderítsem miről van szó. Ő se tudta pontosan, csak annyit értett, hogy valami nyílt nap lesz, amikor be fognak jönni hozzánk törire.
Rögtön eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor Lillával tervezgettük, hogy ki mit fog tanulni, milyen iskolákat jelölünk meg, és természetesen hogy hova megyünk nyílt napra. Nyolcadikban a tanárok nagyon engedékenyek voltak, így öt iskolát is meglátogattunk (persze volt, amelyiket eszünk ágában se volt megjelölni). Szerintem hatalmas élmény, hogy abban a pár napban bárki bemehet az iskolába, részt vehet akár a tizenkettedikesek óráján is, és így sokkal könnyebb is dönteni. Lilla is így kötött ki a jelenlegi sulijánál, és bár most a költözés miatt majd ott kell hagynia, de azt mondta, hogy szereti.
Én viszonylag hamar tudtam, hogy ide fogok jönni, de ez igazán csak a nyílt nap után vált biztossá. A gimi már első látásra elnyerte a tetszésemet, a bátyámtól meg eleve csak jó dolgokat róla, és az az óra! Angol nyelvű törire ültünk be, alig volt pár ember rajtunk kívül, így a tanár (pont Kelemen volt az!) minket is bevont az órába. Azt hiszem, bár már nem emlékszek rá pontosan, hogy az ókori Egyiptom volt a téma, arról néztünk meg egy rövid filmet, majd szóban megbeszéltük. Nem gondoltam volna, hogy a valóságban is ilyen módszerrel tanítanak (azt hittem ez is olyan "kirakatóra", mikor mindenki okos, és minden tanár kedves, stb...), pedig de! Ofő velünk is gyakran csinálja ezt, és tényleg jól meglehet belőle tanulni a dolgokat.
Ezért is lettem izgatott a hír hallatára, hogy mi is tartunk majd egy ilyen órát. A téma? Honfoglalás.

Egyébként ez a nap viszonylag jó volt, főleg, hogy az utolsó óra (infó) el is maradt, és otthon se volt balhé már napok óta.