Életem legjobb szülinapi bulija után ma jöhetett életem legfárasztóbb takarítása. Először összeszedtem a szemetet (több műanyag poharat és tányért találtam, mint ahányan voltunk), felmostam, törölgettem, rendet raktam, végül pedig előszedtem minden értékes cuccot anyáék szobájából, ahová óvatosságból beraktam őket. Nem volt könnyű dolgom, az egész földszint úgy nézett ki, mintha egy hurrikán söpört volna végig rajta. Patriknak persze esze ágában se volt segíteni, randira ment Laurával. Sajnos Márk se tudott átjönni, valamilyen programja volt. Szerencsére kora délutánra végeztem is, úgyhogy ebéd után felmentem a szobámba, hogy kibontsam az ajándékaimat (tegnap nem engedték a többiek).
Az arcomon széles mosoly terült el, miközben a csomagolópapír mellé tűzött rövid üzeneteket olvasgattam. Mindenki írt egy-két kedves szót, vagy valami vicceset. Az ajándékoknak nagyon örültem, kaptam bögrét (Paloma), idézetes könyvet (Áron), és még hasonló apróságokat.
De a legjobban mégis Márk ajándéka tetszett. Egy ezüst láncot kaptam medállal. Nem tudom leírni pontosan hogy néz ki, de gyönyörű. Azt hiszem bilincs formájú. (?) Ez mellett is volt egy apró üzenet: A medál párját megtekintheted a nap 24 órájában a nyakamban. Márk
Miután megnéztem az ajándékokat, és mindenkinek üzentem egy "Köszi"-t, gondoltam ideje lesz rendezni magamban a dolgokat. Végtére is most már tizenöt éves vagyok. Talán eddig tetszett minden második srác, aki szembejött velem az utcán, de hát azoknak a fele nem is volt komoly dolog! Most már tényleg ki kéne szűrnöm melyik is az igazán komoly. (És akkor talán arra is rájövök ki csókolt meg.)
Szóval, először az osztálytársak. Nagyjából most már ismerem őket.
Ericet kedvelem, de csak mint barátot. Elsőre tényleg helyesnek tűnt, de ő még kívül-belül olyan kisfiús! Ez nekem annyira nem jön be.
Rafi. Ő tényleg olyan, mint a legtöbb latin vérű srác. Fekete haj, kreol bőr, éles arcvonások. És maga a személyisége is: energikus, folyton viccelődik. Nagyon örülök, hogy Palomával jár. Szép párt alkotnak.
Nem érdekel mit mondanak mások, de Márkkal csak barátok vagyunk. Bár be kell vallanom, a sötétbarna, kuszán álló tincseibe legszívesebben belemarkolnék; és olyan nagy kutyaszemei vannak... az a gesztenyebarna szempár mindig oda vonzza a tekintetem. Annyira imádom, hogy rá mindig lehet számítani! Bármiről tudok vele beszélni, és tényleg kérés nélkül is segít. Szeretem, de csak barátként. És tényleg nem érdekel mit "látnak" (hah), és gondolnak mások.
Ott van még Áron, aki bár nem az esetem (úgy hordja a haját, mint a katonák!), de elismerem, hogy kedves gyerek. Önzetlenül segít mindenkinek. Értem miért tetszik annyira Lisnek. (A dolognak biztos köze van ahhoz is, hogy mindig jókedvű, és mosolyog.)
És Leon. Ez a tipikus meglátni és megszeretni helyzet. Tényleg nem tudom kiverni a fejemből. Tetszik a zselézett haja, az a magabiztos, amerikai stílusa... imádom úgy ahogy van! Mindig más ruhát visel, egyik nap még ingben van, de másnap már együtteses pólóban. De minden remekül áll neki. Még mielőtt azt hinné valaki, természetesen ő sem tökéletes. Látszik, hogy nem ártana, ha fogszabályzót viselne, a szemöldökét meg kicsit ritkítani kellene. De én nem veszek bele a részletekbe, az összhatás a lényeg, az pedig tízes.
Akiket osztályon kívül ismertem meg, hát Jeremy és Beni. Az előbbi reménytelen eset, amúgy is csak elsőre találtam helyesnek. Az arcán minden erős kontrasztot alkot mindennel, egyedül a haja néz ki jól. (Bár mióta levágatta, már az sem.) Ő egy angol srác, azok pedig tapasztalataim alapján ritkán helyesek.
Beni meg... nehéz eset. A vörös haja, és a finom szeplői olyan különlegessé teszik. A vele töltött mozizás közben remekül éreztem magam, és az is jólesik, mikor spanyol előtt odajön érdeklődni, hogy mi van velem. Egyértelműen kimutatja, hogy tetszem neki, és igazából én ezzel nem tudok mit kezdeni. Még sosem volt barátom, és nem tudom bele merek-e vágni egy ilyen típusú kapcsolatba. Igaz, életem első csókja után (amit talán tőle kaptam!) nagyon hajlok felé, hogy végre járjak valakivel (mondjuk vele).
Tényleg egy csomó jófej srác vesz körül, remek barátok, titkos szerelem a részemről, és nem titkos szerelem irántam... Nehéz ügy, nagyon nehéz. Hiába próbálom összeszedni mit is érzek valójában egy-egy személy iránt, nem igazán sikerül. Talán egyelőre jegelnem kéne ezeket a dolgokat, majd idővel választ kapok minden ilyen kérdésemre.
Egyedül a csók marad első helyen a listámon. A Választ kell találnom-listán. Van néhány nyom, amin elindulhatok, de nem biztos, hogy egyedül menni fog. Épp ezért bekapcsoltam a gépem. Szerencsére Lis is épp fent volt Skype-on, úgyhogy rögtön hívást kezdeményeztem.
--Szia Mel! --pislogott a kamerába. --Mi a helyzet?
--Szia --intettem. --Kéne egy kis segítség, van most időd?
Nem igazán gondoltam végig ezt a dolgot. Hisz Áron is itt volt, aki tetszik Lisnek! Mi van, ha kiderül, hogy ő csókolt meg? (fúúúúj) Remélem nem.
--Persze, mondd! --csak a hangját hallottam, mert kisétált a képből, azt hiszem az ajtót csukta be.
--Hát, tudod a bulin... --doboltam a térdemen, mert nem tudtam, hogy fejezzem ki magam. --Öhm... Szóval miközben a sötétben játszottunk... --direkt nem bújócskát mondtam, az olyan gyerekesen hangzik! --Na... hát valaki megcsókolt --suttogtam.
--Mi?! --kiáltott fel Lisette. --Jól értettem? Csók?!
--Igen... --feleltem zavartan. --Bocsi, hogy nem mondtam, csak... én se fogtam fel igazán.
Az arcomon széles mosoly terült el, miközben a csomagolópapír mellé tűzött rövid üzeneteket olvasgattam. Mindenki írt egy-két kedves szót, vagy valami vicceset. Az ajándékoknak nagyon örültem, kaptam bögrét (Paloma), idézetes könyvet (Áron), és még hasonló apróságokat.
De a legjobban mégis Márk ajándéka tetszett. Egy ezüst láncot kaptam medállal. Nem tudom leírni pontosan hogy néz ki, de gyönyörű. Azt hiszem bilincs formájú. (?) Ez mellett is volt egy apró üzenet: A medál párját megtekintheted a nap 24 órájában a nyakamban. Márk
Miután megnéztem az ajándékokat, és mindenkinek üzentem egy "Köszi"-t, gondoltam ideje lesz rendezni magamban a dolgokat. Végtére is most már tizenöt éves vagyok. Talán eddig tetszett minden második srác, aki szembejött velem az utcán, de hát azoknak a fele nem is volt komoly dolog! Most már tényleg ki kéne szűrnöm melyik is az igazán komoly. (És akkor talán arra is rájövök ki csókolt meg.)
Szóval, először az osztálytársak. Nagyjából most már ismerem őket.
Ericet kedvelem, de csak mint barátot. Elsőre tényleg helyesnek tűnt, de ő még kívül-belül olyan kisfiús! Ez nekem annyira nem jön be.
Rafi. Ő tényleg olyan, mint a legtöbb latin vérű srác. Fekete haj, kreol bőr, éles arcvonások. És maga a személyisége is: energikus, folyton viccelődik. Nagyon örülök, hogy Palomával jár. Szép párt alkotnak.
Nem érdekel mit mondanak mások, de Márkkal csak barátok vagyunk. Bár be kell vallanom, a sötétbarna, kuszán álló tincseibe legszívesebben belemarkolnék; és olyan nagy kutyaszemei vannak... az a gesztenyebarna szempár mindig oda vonzza a tekintetem. Annyira imádom, hogy rá mindig lehet számítani! Bármiről tudok vele beszélni, és tényleg kérés nélkül is segít. Szeretem, de csak barátként. És tényleg nem érdekel mit "látnak" (hah), és gondolnak mások.
Ott van még Áron, aki bár nem az esetem (úgy hordja a haját, mint a katonák!), de elismerem, hogy kedves gyerek. Önzetlenül segít mindenkinek. Értem miért tetszik annyira Lisnek. (A dolognak biztos köze van ahhoz is, hogy mindig jókedvű, és mosolyog.)
És Leon. Ez a tipikus meglátni és megszeretni helyzet. Tényleg nem tudom kiverni a fejemből. Tetszik a zselézett haja, az a magabiztos, amerikai stílusa... imádom úgy ahogy van! Mindig más ruhát visel, egyik nap még ingben van, de másnap már együtteses pólóban. De minden remekül áll neki. Még mielőtt azt hinné valaki, természetesen ő sem tökéletes. Látszik, hogy nem ártana, ha fogszabályzót viselne, a szemöldökét meg kicsit ritkítani kellene. De én nem veszek bele a részletekbe, az összhatás a lényeg, az pedig tízes.
Akiket osztályon kívül ismertem meg, hát Jeremy és Beni. Az előbbi reménytelen eset, amúgy is csak elsőre találtam helyesnek. Az arcán minden erős kontrasztot alkot mindennel, egyedül a haja néz ki jól. (Bár mióta levágatta, már az sem.) Ő egy angol srác, azok pedig tapasztalataim alapján ritkán helyesek.
Beni meg... nehéz eset. A vörös haja, és a finom szeplői olyan különlegessé teszik. A vele töltött mozizás közben remekül éreztem magam, és az is jólesik, mikor spanyol előtt odajön érdeklődni, hogy mi van velem. Egyértelműen kimutatja, hogy tetszem neki, és igazából én ezzel nem tudok mit kezdeni. Még sosem volt barátom, és nem tudom bele merek-e vágni egy ilyen típusú kapcsolatba. Igaz, életem első csókja után (amit talán tőle kaptam!) nagyon hajlok felé, hogy végre járjak valakivel (mondjuk vele).
Tényleg egy csomó jófej srác vesz körül, remek barátok, titkos szerelem a részemről, és nem titkos szerelem irántam... Nehéz ügy, nagyon nehéz. Hiába próbálom összeszedni mit is érzek valójában egy-egy személy iránt, nem igazán sikerül. Talán egyelőre jegelnem kéne ezeket a dolgokat, majd idővel választ kapok minden ilyen kérdésemre.
Egyedül a csók marad első helyen a listámon. A Választ kell találnom-listán. Van néhány nyom, amin elindulhatok, de nem biztos, hogy egyedül menni fog. Épp ezért bekapcsoltam a gépem. Szerencsére Lis is épp fent volt Skype-on, úgyhogy rögtön hívást kezdeményeztem.
--Szia Mel! --pislogott a kamerába. --Mi a helyzet?
--Szia --intettem. --Kéne egy kis segítség, van most időd?
Nem igazán gondoltam végig ezt a dolgot. Hisz Áron is itt volt, aki tetszik Lisnek! Mi van, ha kiderül, hogy ő csókolt meg? (fúúúúj) Remélem nem.
--Persze, mondd! --csak a hangját hallottam, mert kisétált a képből, azt hiszem az ajtót csukta be.
--Hát, tudod a bulin... --doboltam a térdemen, mert nem tudtam, hogy fejezzem ki magam. --Öhm... Szóval miközben a sötétben játszottunk... --direkt nem bújócskát mondtam, az olyan gyerekesen hangzik! --Na... hát valaki megcsókolt --suttogtam.
--Mi?! --kiáltott fel Lisette. --Jól értettem? Csók?!
--Igen... --feleltem zavartan. --Bocsi, hogy nem mondtam, csak... én se fogtam fel igazán.
--Hmm, tudod ki volt az?
--Nem, ezért is kérnék tőled segítséget.
--Örömmel --mosolygott Lis. --Először is, a lehetőségek --az üzenetablakban megjelent az öt név, gondolom azért írta le, hogy mindig szem előtt legyenek. --Beni, Márk, Leon, Rafi, és... Áron. Gondoljuk csak végig, mit tudunk!
--Oké! --én is leírtam néhány fontosabb információt. --A bátyám tudja ki volt, mert az illető kedvéért találta ki a játékot. Rafi kizárva, végül is neki ott van Paloma, meg addigra már Szabina megtalálta.
--Akkor... Beni? --vetette fel. --Ő nagyon oda van érted.
--Lehet, én is gondoltam rá.
--Ki van még? Hmm... Márk?
--Őt a csók után kapta el Szabina, de amúgy is csak BARÁTOK vagyunk --direkt kihangsúlyoztam a barát szót. Hát senki se tudja felfogni?!
--Jó, oké --emelte fel a karjait. --És te kinek örülnél a legjobban? Leon?
--Egyértelmű --nevettem fel. Gondoltam maradjunk ennél a témánál, ne jussunk el Áronig a találgatásban. Az kicsit... fura lenne. --Még mindig állatira tetszik! Nem akarok nyomulni, vagy ilyesmi, de azért jóban vagyunk.
--Igen, de mégis... Márk? Ő ismeri a tesód, úgyhogy megkérhette! --De hisz Leonról beszéltünk! Minek hozta ezt fel megint?!
--Lis! Mondtam már, hogy biztos nem. És erről nem nyitok is vitát.
--Hát jó.
--Kezdesz olyan lenni, mint Monó --ráztam a fejem.
Sajnos Lisette-nek mennie kellett, úgyhogy én is kikapcsoltam a gépet. egyedül voltam, és nem tudtam mit kezdeni magammal, így végül sorozatmaratont tartottam. Vámpírnaplók. :)
--Nem, ezért is kérnék tőled segítséget.
--Örömmel --mosolygott Lis. --Először is, a lehetőségek --az üzenetablakban megjelent az öt név, gondolom azért írta le, hogy mindig szem előtt legyenek. --Beni, Márk, Leon, Rafi, és... Áron. Gondoljuk csak végig, mit tudunk!
--Oké! --én is leírtam néhány fontosabb információt. --A bátyám tudja ki volt, mert az illető kedvéért találta ki a játékot. Rafi kizárva, végül is neki ott van Paloma, meg addigra már Szabina megtalálta.
--Akkor... Beni? --vetette fel. --Ő nagyon oda van érted.
--Lehet, én is gondoltam rá.
--Ki van még? Hmm... Márk?
--Őt a csók után kapta el Szabina, de amúgy is csak BARÁTOK vagyunk --direkt kihangsúlyoztam a barát szót. Hát senki se tudja felfogni?!
--Jó, oké --emelte fel a karjait. --És te kinek örülnél a legjobban? Leon?
--Egyértelmű --nevettem fel. Gondoltam maradjunk ennél a témánál, ne jussunk el Áronig a találgatásban. Az kicsit... fura lenne. --Még mindig állatira tetszik! Nem akarok nyomulni, vagy ilyesmi, de azért jóban vagyunk.
--Igen, de mégis... Márk? Ő ismeri a tesód, úgyhogy megkérhette! --De hisz Leonról beszéltünk! Minek hozta ezt fel megint?!
--Lis! Mondtam már, hogy biztos nem. És erről nem nyitok is vitát.
--Hát jó.
--Kezdesz olyan lenni, mint Monó --ráztam a fejem.
Sajnos Lisette-nek mennie kellett, úgyhogy én is kikapcsoltam a gépet. egyedül voltam, és nem tudtam mit kezdeni magammal, így végül sorozatmaratont tartottam. Vámpírnaplók. :)
 |
| from Márk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése