Október 4., Kedd

Hát, azt hiszem homlokon csókolt a múzsa, mert mostanában éjjel-nappal írok, és nem fogyok ki az ötletekből! :)

--Hű, Márk. Mi ez az új stílus? --kérdeztem, mikor kiléptem a kapun, mivel Márk fején egy szürke sapi volt, ami alól kilógott sötét, vasalt (!) haja.

--'reggelt. Hát, meguntam. A felzselézett haj amúgy se menő.

--Na persze. --Hitetlenkedő pillantást vetettem rá. --Elfogyott a zselé, mi?

Erre elvörösödött, és lesütötte a szemét. Tudtam én, hogy erről van szó. Fiúk.

--Ha az megnyugtat, szerintem ez sokkal jobban áll --mosolyogtam rá.

--Úgy gondolod? --csillant fel a szeme.

--Aha, csak kár, hogy órán nem ülhetsz sapkában.

--Á, nem gáz, majd kicsit összekócolom a hajam és máris normálisabban fog állni.

--Na, tudsz te, ha akarsz! --nevettem rá. Csak azt tudnám, honnan van hajvasalója?

Tegnap este sokat tanultam, mert mára szinte mindenből felelést vagy dogát ígértek. A matekot szerencsére megúsztam, a tanárnő Ivanát hívta ki a táblához. Miss Tökély természetesen mindent tudott, pár perc alatt megszerezte az ötöst. Utána még Aida felelt. Ő kicsit hosszabb ideig volt kint, de ötöst kapott.

Földrajzon Carl térképismeretből íratott dolgozatot, Ausztráli tájait és fontosabb városait kellett bejelölni egy vaktérképen. Úgy érzem jól sikerült. Az óra második felében a vizekről tanultunk, és azok szerepéről az élő szervezetekben. Azért annyira nem volt bonyolult, mint azt a címéből sejteni lehet.

Azután angolon témazárót írtunk. Elég nehéz volt, sok szót Márk súgott le, de még így sem lett túl jó. Remélem azért a négyest megkapom rá. Nem akarok ebből is rontani.

A nap legnehezebb része az irodalom volt. Az otthon elolvasott könyvből (Antigoné) kellett fogalmazást írnunk. Kivételesen ezt írhattuk magyarul, mert Kelemen elismerte, hogy angolul fogalmazni azért elég nehéz. Úgyhogy az osztály fele magyarul, a másik fele meg angolul írt. Lesz dolga az ofőnek, az biztos. Ha jól tudom, majd Almássy Réka tanárnővel fognak közösen javítani. Sok sikert hozzá.

Takács tanárnő dupla óráján viszonylag nyugisak voltunk, az átlagosnál kevesebbszer kellett ránk szólnia. Talán a legnagyobb gond rajzon volt, ahol arcképet kellett festenünk a padtársunkról, és Márk mindenképp azt akarta, hogy Ivana sapkában rajzolja le. Ezen nem a tanárnő, hanem Ivana akadt ki, felháborítónak tartotta a házirend megszegését. Nehezen sikerült lecsendesíteni. Nem értem azt a lányt. Miért kell mindenen kiakadnia? Hihetetlen.

A nap legnyugisabb része talán a spanyol volt. Mikor odaértem a teremhez, az ajtóban ott állt Beni. Amint észrevett, szélesen elmosolyodott és intett egyet. (Á, mondtam már, hogy kicsit olyan, mint Adam Hicks, a színész? Tegnap még nem volt olyan szembetűnő a hasonlóság, de ma már láttam. Hű.)

Kiderült, hogy rám várt.

--Szia Mel! Hogy vagy?

--Szia. Remekül. És te... itt...?

--Ó, csak gondoltam megkérdezem minden rendben van-e --felelte egyszerűen. --Tegnap kicsit lestrapáltnak tűntél.

 --Minden oké. --Hmm, csak érdekelte hogy vagyok? Azta. Még sose kerestek meg csak úgy, ok nélkül.

--Hát, akkor én megyek is, nehogy elkéssek --mondta zavartan.

Bent Szabina támadott le rögtön, hogy beszéltem-e Benivel, meg hogy egész nap rólam kérdezősködött. Mivel elég sok mondanivalója volt, így bocsánatot kértem Leontól, és átültem Szabina mellé órára. Egész spanyolon beszélgettünk, végül arra jutottunk, hogy talán, TALÁN bejövök Beninek. (Szabina szerint is hasonlít Adam Hicks-re!)

Suli után apa értem jött, és együtt elmentünk bevásárolni. Inkább nem részletezném. A végeredmény egy teli kocsi, de persze anya listájáról semmit se vettünk meg...

Otthon segítettem Jankának házit írni, majd Márk átjött és DVD-ztünk. Kipihentük a mai dogák  fáradalmait. Szerencsére holnapra nem kellett készülnünk. Végre lesz egy könnyű napunk.

Mert igenis létezik barátság fiú és lány között...