Október 8., Szombat

Wááááá, úristen!!! Csak nem féltékeny? Hihi. Na jó, kezdjük inkább az elején. 
A pénteki nap úgy indult, mint bármelyik másik: szóval Márk várt reggel, a változatosság kedvéért megint késtünk egy kicsit, semmi extra. Irodalmon Kelemen ideges volt a fogalmazások miatt, de mivel még nem fejezték be a javítást, így nem mondott semmi konkrétat. Csak olyanokat motyogott az orra alatt, hogy "Szégyen, néhányan még a saját nyelvükön sem tudnak rendesen fogalmazni.", meg "Szerintem nem is olvastátok a művet.", ez pedig nem sok jót ígért...
A szünet is rendben volt, mindenki elfoglalta magát valamivel: Matt Leonnak magyarázott a tegnapi kémiával kapcsolatban (neki is ő segített, így sikerült szereznie néhány hármast); Gabó valami új Fifa játékról beszélt Tomival; Emma éppen Kelly kezére  rajzolt (?!); jó néhányan elmentek büfébe, de a többség azért matek házit írt. Körbenéztem, majd odaültem Paloma mellé, úgyis rég beszélgettünk.
--Szia! Mizujs? --kérdeztem vidáman.
--Képzeld --kezdte, majd oldalra nézett, és suttogásra fogta --, Rafival hétvégén randizunk!
--Mi?! --kiáltottam fel kicsit hangosabban a kelleténél, úgyhogy vissza vettem a hangerőből. --Az szuper! Mi lesz? Júj, mindent tudni akarok! Mesélj csak!
Paloma felnevetett.
--Hát elvileg, ha jó idő lesz... --direkt lassan mondta, engem meg majd megölt a kíváncsiság. --Bár az is elég, ha nem esik... és nincs szél... --gondolkodott tovább.
--Na, mond már!
Erre csak még jobban nevetett. Szép, még hasonlít is Rafira: képes ugyanúgy nevetni - ha nem jobban.   
--Jó, jó --emelte maga elé a kezeit. --Szóval Pesten van egy kiállítás, csomó jó fotóval, és beszéltünk róla, hogy mindkettőnket érdekelne. Így azt nézzük majd meg!
Egy kiállítás, mint első randi? Nem rossz. Főleg, ha egyezik az ízlésük, nem is mondom. Ebből még bármi lehet. De annyira örülök nekik! Jól mutatnak együtt, még kicsit hasonlítanak is egymásra (biztos a latin vér miatt).
Megeskettem Palomát, hogy minden részletet elmesél majd, aztán visszamentem a helyemre. Egy izzasztó matek után (megint kaptunk három feladatlapot) mentem a "kedvenc" spanyolomra. Szende Gábor igazán kitett magáért, igeragozás volt, mindenkinek jutott öt ige. Élmény volt, komolyan mondom. (Ez gúny akart lenni.)
Na és ki várt az ajtóban óra után? Igen, ő bizony: a vörös tincseivel és az összes szeplőjével együtt. Gyorsan Szabinához fordultam, aki egész órán sejtelmesen mosolygott. Ezért még számolunk! --tátogtam hangtalanul. Mi az, hogy ő tudta (mert biztos tudta), és nem szólt? Akkor legalább fel tudtam volna készülni rá, de így? Totál meglepődtem. Még jó, hogy meg tudtam szólalni! Néha ugyanis a meglepő helyzetekben lefagyok. Ritkán, de előfordul.
--Szia Beni! --próbáltam mosolyogni, remélem sikerült.
Mivel nem nézett rám furán, gondolom igen. Huh.
--Szia! Figyelj --mondta --, öhm... Húha... Nem igazán tudom, hogy kérdezzem... --kipirult arccal próbálta megtalálni a megfelelő szavakat. --Szóval szombaton... --Mi lesz szombaton?! Istenem, annyira zavarban volt, hogy attól féltem még óra alatt is ott fogunk állni. --Eljönnél velem moziba?
Végül csak kibökte.  Elsőre nem is tudtam, mit kéne mondanom.
--De ugye nem randi? --kérdeztem hirtelen. Beni szeme elkerekedett, a mosoly pedig leolvadt az arcáról. --Jajj, úgy értem --javítottam ki magam --, hogy tényleg jó fej vagy, de még nem ismerlek úgy igazán. Szóval, egyelőre csak barátkozni szeretnék. Érted, ugye?
Ezen elgondolkodott egy pillanatig, én meg átkoztam magam, amiért ilyen helyzetbe kerültem. Nem is értem, hogy jött ki a számon az a randis mondat! Hihetetlen.
--Rendben --hangja halk volt és nyugodt. --Csak barátként eljössz velem?
Ez teljesen úgy hangzott, mintha megbékélt volna a helyzettel (remélem), úgyhogy igent mondtam. Még számot cseréltünk, és megbeszéltük mikor/hol találkozunk, aztán mindketten mentünk a saját termünkbe.

Így ma egész reggel ideges voltam, hogy mit vegyek fel. Oké, megbeszéltük, hogy nem randi, de akkor is! Ki kellett valahogy néznem! Anyának hisztiztem egy sort, de nem hatotta meg a dolog, azt mondta oldjam meg egyedül a dolgot. Aztán sikerült is megoldanom: felkeltettem Patrikot, és megkérdeztem, hogy a kettő közül melyik tetszene neki jobban. Komolyan úgy nézett rám, mintha őrült lennék. Nem értem miért: nem az összes ruhámból kellett választania, én már kivettem a két lehetséges öltözetet! Nagy nehezen rámutatott a bal kezemre, így végül a zöld csíkos, hosszú fazonú garbómat vettem fel csőfarmerrel.
A plázához apa eldobott kocsival, mert pont arra volt dolga, így elég hamar érkeztem. Alig tíz perce ültem a megbeszélt helyen, mikor befutott Beni. Fehér, mintás hosszú ujjú pólót, és sötétkék farmert viselt. Teljesen hétköznapi ruhák, mégis... óh! Nagyon jól nézett ki bennük! Figyelmeztetnem kellett magam, hogy ez nem randi.
Valami akció filmet néztünk a moziban, de úgy igazából egyikünknek sem tetszett. Egy sarokban ültünk, és végig röhögtük az egészet. (Főleg azért, mert Beni saját maga szinkronizálta a történetet, ami így nagyon vicces volt.)
Később beültünk a mekibe, és beszélgettünk. Mindenféle téma előkerült, de leginkább a zenéről volt szó. Kiderült ugyanis, hogy neki is hasonló az ízlése, mint nekem. Vagyis ő is előnyben részesíti a magyar előadókat, akárcsak én, de amíg én Hooliganst hallgatok, addig ő Tankcsapdát. Ez hasonló, nem? Végül is az a lényeg, hogy magyarok.
Összességében nagyon jól éreztem magam, délután jött értem apa. Imádtam minden percet, amit Benivel töltöttem, nagyon jó srác. És talán (TALÁN!) egyszer ez nem csak barátság lesz. Ő akarja, és én... ezek után bennem is felvetődött a dolog, hogy randi... vagy ilyesmi. Na mindegy, majd meglátjuk mit hoz az élet.
Otthon épp anyának meséltem a napom, mikor csengettek. Kimentem a kapuhoz, és ott volt Márk. (!)
--Szia! Hát te?
--Téged kereslek --mondta komolyan. --Már voltam itt, de anyukád közölte, hogy moziban vagy.
--Igen, de... valami baj van? 
Egy percig hallgatott, aztán sértődötten (!) megkérdezte, hogy ki az a Beni. Néztem rá némán, aztán elnevettem magam. Olyan arcot vágott! Csak nem vagy féltékeny? --akartam tőle kérdezni,  de végül csak annyit mondtam, hogy egy barát.
--Szóval ez nem randi volt?
Úristen mi ez, vallatás?! Mi van Márkkal?!
--Dehogy! --Most már furán néztem rá. --De... te most azért jöttél, hogy kérdőre vonj?
--Ó nem, bocsi. Csak... Mindegy. Szia!
Lesütötte a szemét, majd megfordult, és elment. Még utána szóltam, de nem fordult meg. Mikor láttam, hogy lehajtott fejjel belép a házba, én is bementem. Nem értettem mi baja, de arra fogtam, hogy biztos rossz napja volt. Nem volt sok időm ezen rágódni, mert csörgött a mobilom, úgyhogy rohantam is fel a szobámba.
--Na mi volt azzal az Adam Hicks-hasonmással? --kezdte Mono köszönés nélkül. --Tudom, hogy vele voltál, ne is próbáld tagadni. Minden tudni akarok!
Felnevettem, majd mindent elmeséltem. (Márkot kivéve, mert azt én magam se értem.)

"Na mi volt azzal az Adam Hicks-hasonmással?"