2012. augusztus 8., szerda

Október 6., Csütörtök

És 900, köszi <3 :) 


Összességében ez egy elég furcsa nap volt.
Alig vártam, hogy beérjünk a suliba, mert mindenképp ki akartam Ericet faggatni a fellépéséről. Mondjuk hiába siettünk, mert Eric késett, így csak az első szünetben tudtunk beszélni.
--Na mi volt? Hogy sikerült?
--Hát... mondhatni imádtak a gyerekek --válaszolta mosolyogva. --Egyszer eljöhetnél megnézni.
--Persze! Mindenképp.
--Oké, majd az első sorba foglalok neked helyet.
--Köszi --mondtam nevetve. 
Szerintem tök szuper, ha valaki játszik valamilyen hangszeren. És egy igazi tehetség sokkal menőbb, mint egy sportoló. (Bár ez a fizetésükön nem mindig látszik meg, de mindegy.)
Egy fárasztó angol után (egész órán nyelvtanoztunk) odajött hozzám Stella. Kicsit meglepődtem, mert eddig nem igazán beszéltünk egymással egy-két szónál többet.
--Mel! Beszélhetnénk... négyszemközt? --kérdezte, közben Márk felé pillantott.
--Persze --válaszoltam. --Márk, megtennéd, hogy előremész?
Márk vetett egy fura pillantást Stellára, de aztán bólintott, és már ment is az osztálytermünk felé. Ugye nem sértődött meg?
--Figyelj, öhm... szeretnék kérni tőled valamit. --Stella látszólag zavarban volt. --Három hét múlva szombaton, 29-én, lesz egy versenyem, és... és szeretnélek meghívni. --Kicsit elmélkedtem azon, hogy mire akar kilyukadni. Egy meghívás miatt görcsöl ennyire? --Tudod, te a legtöbb osztálytárssal jóban vagy, és ha eljössz, talán... talán ők is eljönnének. Félek meghívni mindenkit külön-külön, mert hátha kiröhögnek, tudod --magyarázta szomorúan. --Te olyan népszerű vagy, a kedvedért biztos eljönnének!
Ó! Ezen még sosem gondolkoztam el. Valóban sok emberrel jóban vagyok, de tényleg népszerű lennék? És ha igen, akkor annyira, hogy a kedvemért eljönnek egy versenyre, pedig nem is szeretik a lovakat? Hát én nem is tudom...
Szegény Stella! Közben az is átfutott az agyamon, hogy ennyire nincs önbizalma? Nem csak erre az esetre gondolok, hanem úgy általában. A többiekkel nem nagyon szokott beszélgetni, talán Ágival láttam többször is. De biztos vannak barátai, ugye? (Ugye?)
Kicsit belefeledkeztem a gondolataimba, Stella meg tágra nyílt szemekkel várta a válaszom.
--Ó, bocsi! Igen, persze! --mondtam gyorsan. --Megpróbálok elmenni!
--Köszi! Az szuper lenne. --Sikerült felvidítanom, széles mosollyal az arcán sétált végig a folyosón.
Aztán meghallottuk a csengőt, és teljesen kétségbe estünk. Gyorsan berohantunk a terembe, felkaptuk a tesicuccunkat, és máris az öltözőben voltunk. A többiek már rég elkészültek, és kivonultak a pályára, mikor mi még le sem vetkőztünk. Azt hiszem megdöntöttem a saját rekordom, 2 perc alatt elkészültem. Bevártam Stellát, és együtt siettünk az udvarra.
 Németh Attila vettet ránk egy unott pillantást, majd odaszólt Ivanának.
--Lengyel! Hányadik körnél jársz?
--A másodiknál, tanár úr!
--Akkor nektek hét kör bemelegítés --fordult oda hozzánk --, gyerünk!
Szerencsére túléltük az órát, és a nap többi részét is. Hazafelé megemlítettem Márknak a díjugrató versenyt, aki csak megvonta a vállát. Azt mondta nem nagyon érdekli a dolog, de ha szeretném szívesen elkísér. Hát akkor ez már plusz két néző. Remélem a többieket is sikerül meggyőznöm. Nem is tudom, kicsit mintha bűntudatom lenne amiatt, amit Stella mondott. (Mert én olyan..., ő meg nem.)
Otthon megírtam a leckémet, tanultam spanyolra, majd leültem a gép elé. Közben hazajöttek anyáék, és lehívtak mindenkit a nappaliba.
--Miről van szó? --kérdezte Patrik unottan.
--Nos gyerekek, az a helyzet --kezdte anya --, hogy az őszi szünetben el kell utaznunk Londonba. --Mi?! Megyünk Londonba? Anya feltette a kezét, mielőtt bármit kérdezhettem volna. --Még nem találtuk meg a legjobb megoldást, de valószínűleg Janka a nagyiéknál lesz, ti, nagyobbak pedig itthon maradtok.
--Miénk lesz az egész ház? Klassz --kommentálta Patrik. 
--Ez még nem biztos! Csak jelenleg nincs jobb ötletünk.
A pár percnyi csöndet én törtem meg.
--De anya, azt ígérted tarthatok szülinapi bulit a szünetben. --Meg amúgy is, nem lesznek itthon a szülinapomon?!
--Hát nem tudom... Már ez is nagy szó, hogy itt hagyunk titeket, és még a bulit is engedjük?
--Anyuuuuuu, megígérted.
--Rendben van --egyezett bele végül. --Egy feltétellel: ha Patrik is itt marad.
Mindketten hevesem ellenkeztünk.
--Mi?! Nem!
--Tessék? Én legyek a bébisintér? Kizárt.
--Vagy így, vagy sehogy. Beszéljétek meg --mondta apa.
Könyörgő tekintettel néztem Patrikra, akit ez az egész egy cseppet sem érdekelt. Ne már, hogy csak akkor lehet bulim, ha ő is itthon lesz! Most tényleg rajta múlik minden. Jól van, ez a kör még nincs lefutva. Nem adom fel, bele fog egyezni. Muszáj lesz.
Anyáék még egy dolgot el akartak mondani, még pedig azt, hogy Jeremy is velük utazik, mivel hazatér a szünetben. Szerencsére utána visszajön majd, nem sokáig kell hiányolnunk. (Bár nem hiszem, hogy rajtam kívül bárki is hiányolná.)

"De biztos vannak barátai, ugye?"

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jóó*-* Szegény Stella :(
    Mi lesz ebből a buliból...:DD
    hamar kövit!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sietek is, mert szeretném a bulit (mert azért lesz :P) 1000-nél hozni :)
      És addig még történni fog egy-két dolog! ;)

      Törlés